PEDAGÓGUSHIVATÁS

2009. november 26-án, Nyíregyházán a Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozata által szervezett „Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom" című rendezvényen elhangzott előadások változata

A kötet megjelenését a Nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Karának Tudományos Bizottsága Támogatta

Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozat PEDAGÓGUSHIVATÁS Apáczai Csere János Nyíregyháza 2010 PEDAGÓGUSHIVATÁS A Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozatának kiadványa

A kötet szerzői: Dr. Dráviczki Sándor főiskolai tanár

Dr. Pornói Imre főiskolai tanár

Palotayné dr. Lengváry Judit főiskolai tanár

Dr. Dráviczki Sándor Apáczai Csere János élete és máig szóló tanácsa

Apáczai Csere János Erdély szellemi életének egyik legnagyobb alakja, aki bejárta Európát, és rövid élete ellenére százada egyik legjelentősebb magyar gondolkodója lett. Ha az ember életét nemcsak halálon innen, hanem halálon túl is számon tartjuk, akkor Apáczainak a leghosszabb emberi élet jutott osztályrészül – mert halhatatlan lett. Apáczai Csere János 1625.június 10-én született egy dél-erdélyi kis faluban, Apácán. A település az Olt folyó partján helyezkedik el és apácakolostoráról kapta nevét, melynek maradványai még máig is fellelhetők. A szülőkről, a család származásáról és életkörülményeiről nem sokat tudunk. Apáczait kortársai nemes embernek tartották, de szegény sorsúnak. Ennek azonban ellentmond, hogy a család taníttatni volt képes gyermekeit. Nemcsak János végzett felsőbb iskolákat, hanem testvére Tamás is. Neve Tsere János volt s csak később vette föl az Apácai nevet is. Nevét kétféle változatban használta, amíg külföldön élt, s Encyclopaediája címlapján is Cserének (Tsere) írta, attól fogva, hogy hazatért, Cseri (Chieri, Chierj) alakban használta.1 Apáca település és a környékbeli falvak hovatartozása többször is vitatott volt, és lakói hol szabadoknak, hol jobbágyoknak számítottak. A jobbágyi sorba taszítás ellen a falvak lakossága mindig is hevesen tiltakozott, és ez a makacs ellenállás nagy hatással volt a gyermek Apáczaira is. Korán árvaságra jutott. Alapfokú tanulmányait a falu kálvinista iskolájában végezte, ott szerezte latin nyelvtudásának alapjait is. A szájhagyomány szerint egyszer diákok utaztak Háromszékből Kolozsvárra, rongyos kisfiú hallgatta mulatozásukat, s kedve kerekedvén, szép vékony hangján beleénekelt nótájukba. Ezek a diákok vitték el Kolozsvárra, ahol 1636-tól 1643-ig tanult. Kolozsvárott, abban az óvárosi református iskolába járt, melyet Bethlen Gábor intézkedésére hoztak létre. Iskolája egy szűk, magánházból kialakított épület volt, az oktatás módszere pedig a katekizálás, folyamatos ismétlés. A skolasztikus, merev rendszer nem kedvezett a szabad vélemény-nyilvánításnak, a kreatív gondolkodásnak, viszont szorgalomra, türelemre és alázatra nevelt, amely tulajdonságoknak Apáczai jó hasznát vette későbbi élete során.2 Itteni tanárai közül Porcsalmi András hatott rá legjobban. Ő volt az, aki felhívta a fiatal Apáczai figyelmét az enciklopédikus ismeretek fontosságára is „gyakran megtörtént - írja Apáczai a Magyar Enciklopédiában -, hogy ez a kiváló és alapos képzettségű tudós messze-messze elkalandozott a mesterségek és tudományok magasztalásában, és néhányszor szívélyes közvetlenséggel megmutatta nekem ritka és mélységes műveltségének kitűnő tanújelét, azokat a jegyzeteket, amelyekben maga foglalt össze csaknem minden tudományt. Ugyanakkor pedig engem is őszintén buzdított, hogy idővel majd hasonlót készítsek. Szorgalmát bizonyos mértékben utánozni akarva, írásaiból sok részletet kezdtem kimásolni saját használatomra." 3 Porcsalmi András tanácsára kezdett el természettudományokkal is foglalkozni, ami abban az időben még egyáltalán nem szerepelt a tananyagban. Kolozsvárott ismerkedett meg a puritánus eszmékkel és mozgalommal is, melyek jelentősen hatottak gondolkodására. A puritanizmus (a latin puritas szóból ered, jelentése tisztaság) az angol protestantizmuson belül érvényesülő irányzat volt. A XVI. század második felétől kezdve terjedt el Európában. Követői szembehelyezkedtek az anglikán egyházzal, és a tiszta őskereszténységhez való visszatérést sürgették. Az egyszerűséget, erkölcsi tisztaságot, szorgalmat és takarékosságot tartották a legfőbb emberi értéknek. Elviselhetővé, humánussá akarták tenni az úr és szolga, a földesúr és a jobbágy közötti viszonyt is. A puritánusok mozgalmán belül két irányzat alakult ki, a radikális independens és a mérsékelt presbiteriánus. Kolozsvárról Bethlen Gábor híres gyulafehérvári kollégiumába került, de szegénysége és betegeskedése miatt kétszer is megszakította tanulmányait. A jelentős kultúrával rendelkező Gyulafehérvár, mint fejedelmi székhely kiemelkedő jelentőségű volt az erdélyi és a magyar nevelés történetében. Ott tanítottak azok a nagyszerű tudós-tanárok (Alstedt, Bisterfeld és Piscator), akik Hernborból, az ottani iskola pusztulása után érkeztek Erdélybe. Bisterfeld volt Apáczai teológia tanára, és tőle a fiatal Apáczai ismét megerősítést kapott a természettudományokat is magába foglaló enciklopédikus tudás megszerzésében, illetve a puritánus meggyőződés vonatkozásában. Bisterfeld gyulafehérvári főiskolán huszonhat évig dolgozott. Matematikát és a természettudományokat tanította, kísérletei miatt ördöngös hírét is keltették. Ő volt az erdélyi Faust. Bisterfeld hatására Apáczai buzgón tanulmányozta Alstedt enciklopédiáját. E két tanára alakítja ki benne azon meggyőződést, hogy a Biblia tökéletes megértéséhez csak enciklopédikus tudással lehet eljutni. Ezen eszménytől sarkallva a keleti nyelvek tanulmányozásába fog, s mintegy hat keleti nyelvet (zsidó, szír, kaldeai, arab stb.) „serénységgel és épülettel” sajátít el.4 Miután Apáczai elvégezte a filozófiai és teológiai stúdiumokat Gyulafehérváron, meghívást kapott a marosvásárhelyi triviális iskola rektori posztjára, mely tudását és tehetségét mutatja. Ezt a tisztséget azonban visszautasította, mert Geleji Katona István püspök – valószínűleg egyik tanára, Keresztúri Pál ajánlására – Bethlen Gábor alapítványának jövedelméből Hollandiába küldte tanulni. Hollandia a harmincéves háború óta, a protestáns tudományos élet fellegvára volt. 1648 nyarától kerek öt éven át folytatott tanulmányokat Apáczai Németalföld egyetemein. A kultúra és a polgári jólét fogadta őt Németalföldön, a kálvinista vallás áldásos hatásaival és a gondolkodás szabadságával találkozott ott. Az egyetemeken a tudományok széles választéka várta, a csillagászattól a keleti nyelvek tanulmányozásáig mindenre lehetősége nyílt. Legelőször a franekeri egyetemen tanult, de itt csak két hónapot töltött. Szeptemberben már a leydeni egyetem anyakönyvében olvashatjuk nevét. Ezen az egyetemen főleg a keleti nyelvekben tökéletesítette tudását. 1650-ben már az utrechti egyetemre iratkozott be, itt adta ki legelső munkáját, egy latin nyelvű teológiai értekezést. Utrechtben közel három évet töltött, közben azonban a harderwijki egyetemre is beiratkozott, ahol 1651 tavaszán a teológia doktorává avatták. A doktori értekezésének címe: De primi hominis apostasia, mely az első ember bűnbeeséséről szólt, s az ebből levezethető erkölcsi tanulságokat fejti ki. Apáczai volt az 1648-ban létesült fiatal egyetem első doktora. Utrechtben ismerkedett meg Bacon empirizmusával és Descartes racionalista bölcseleti rendszerével. Puritánus nézetei is holland földön erősödtek meg, és váltak gondolkodásának alapjává. A keleti nyelveken s a két antik nyelven kívül megtanult még hollandul, franciául és angolul. Magas szintű keleti nyelvismeretei felkeltették a tudósok figyelmét, úgyannyira, hogy az utrechti egyetem, amely az akkori tudományos világ köztudatában a legelső főiskola hírében állt, katedrát ajánlott fel neki. Apáczai azonban a felkérést nem fogadta el, mert tudását és tehetségét saját hazája szolgálatába kívánta állítani.5 Apáczai 1651 szeptemberében megnősült, feleségül vette Aletta van der Maet utrechti polgárlányt. 1651. szeptember 30-án tartotta esküvőjét az utrechti Katalin-templomban, a leány családjáról csak annyit tudunk, hogy a város társadalmi életében vezető szerepet játszott. Apáczai eredetileg a papi pályát választotta, teológiai és orientalista tanulmányai erre készítették elő. Külföldi tanulmányai és tapasztalatai azonban eltérítették szándékától. Összehasonlította a hazai műveltségi viszonyokat a külföld virágzó állapotával és mintegy apostoli küldetést érzett nemzete fölemelésére. Letett a jövedelmezőbb és nyugodtabb élettel kecsegtető papi hivatásról s hazajött tanárnak. Geleji Katona István erdélyi püspök utóda, Csulai György 1652 őszén hívta vissza a gyulafehérvári iskolához. „Ám az őszi időjárás mostohasága - írja Apáczai -, és másféle nem csekély súlyú akadályok akaratom és kívánságom ellenére arra kényszeríttetek, hogy a télen át még külföldön tartózkodjam." 6 Feleségével és kis gyermekével 1653 tavaszán indult haza Erdélybe. Az időjáráson kívül további akadály az volt, hogy ezen idő alatt rendezte sajtó alá az évek óta fáradságos gonddal készített élete fő művét, a Magyar Encyclopaediát. Diákkori élményei, a puritánus etika és a kartezianizmus szelleme késztette arra, hogy összeállítson egy olyan tudományos gyűjteményt, amely magyar nyelven tájékoztatja olvasóit a kor eredményeiről. Ennek kiadását szerette volna előbb befejezni, hazatérte előtt. Amint aztán körülményei engedték, eleget tett a megtisztelő felhívásnak. Hiszen a püspök Erdély legmagasabb fokú iskolájának professzori állásával bízta meg, nyilván ugyanazzal a távolabbi szándékkal, mint ami Bethlen titkos álma is volt, hogy kiválóan képzett magyar tanárokkal népesíteni be a fehérvári iskolát.7 A fehérvári iskola nem tudta megbecsülni kiváló tanítványát. Hiába volt kitűnő képzettsége Apáczainak, a kollégiumban csak második, úgynevezett poétikai osztály vezetését és a felsőbb osztályokban görög, héber, logika és retorika tanítását bízták rá. Apáczai – családjára való tekintettel – vállalta ezt is. A huszonnyolc esztendős fiatal tanár a kor szokása szerint székfoglaló beszéddel mutatkozott be. Ennek a nyomtatásban is megjelent eladásnak a címe: „A bölcsesség tanulásáról" (De studio sapientiae). Beszédében nem valamiféle teológiai tételt fejtegetett (ez lett volna a székfoglaló szokásos témája), hanem mindenekelőtt hitet tett Descartes tanai mellett. Ezen kívül kíméletlen kritikával bírálta a gyulafehérvári akadémia korszerűtlen oktatási rendjét, a hazai oktatás elmaradottságát és egyúttal felvázolta az akadémiai reformra vonatkozó saját elképzeléseit is.8 Tanításai során túllépett a megszokott tananyagon. Például Vergilius: Georgica magyarázatakor nem maradt meg a poétika és stilisztika hagyományos keretei között. hanem a műhöz kapcsolódva - kommentárok, szövegmagyarázatok formájában - korszerű tudományokat: fizikát, csillagászatot és földrajzot is tanított, méghozzá olyan érdekesen, hogy a felsőbb osztályos teológushallgatók is látogatták óráit. A hamar népszerűvé váló fiatal tanár pályafutása nagy reményekre jogosított. Tanítványai megszerették, kevésbé sikeres kollégái pedig irigyelték. A kezdettől fogva nyíltan hirdetett presbiteriánus felfogása sem jelentett számára akadályt. Több műve nyomtatásra került ebben az időben: a Magyar Logikácska és Fortius mester Tanácsai dialógusos formában (1654). Várta, hogy helyzete a kollégiumban később javulni fog, de nem így történt. Bisterfeld halála után (1655) nem ő, a valóban „doctus doctor”, kapta meg egykori tanára katedráját, a vezető professzori állást, hanem Isaac Basirius (1607-1676), aki Angliából érkezett az erdélyi fejedelem udvarába. A fejedelem, II. Rákóczi György nem követte elődje, Bethlen Gábor politikáját. A virágzó erdélyi gazdaság Rákóczi alatt hanyatlásnak indult. Külpolitikáját dinasztikus érdekek mozgatták. Fejedelemsége idején megerősödtek az erdélyi nemesek pozíciói, újra előtérbe került a rendiség. Isaac Basirius angol teológus, a forradalom alatt lefejezett I. Károly angol király egyik udvari papja volt. Megpróbáltatásai a puritanizmus eszmék minden válfajának esküdt ellenségévé tették. Mindent elkövetett, hogy a fejedelmet, II. Rákóczi Györgyöt a puritánusok ellen hangolja. Basirius hamar megérezte Apáczaiban a vetélytársat, annál is inkább, mivel Apáczai a szókimondásban nemigen mérsékelte magát. Basirius hiúságát sértette az is, hogy felsőosztályú tanítványai hamar átpártoltak az alsó osztályban tanító Apáczai előadásaira. Esküdt ellensége lett tehát Csere Jánosnak, és várva várta a kedvező lehetőséget, amikor bosszúját kitöltheti. Az alkalomra nem kellet sokáig várni. Az l655. szeptember 24-i nyilvános iskolai ünnepélyen – amelyen II. Rákóczi György fejedelem is részt vett – Basirius megnyitó beszédében heves támadást intézett az independentizmus ellen, amely Angliában pár évvel azelőtt I. Károlyt vérpadra juttatta. Beszédében egybemosta a puritanizmus két válfaját, az independentizmust és a presbiteriánizmust. Igyekezett felgerjeszteni a fejedelem s a főurak haragját, mondván: jól vigyázzanak, nehogy rájuk is a lefejezett angol király sorsa várjon. Apáczai presbiteriánus felfogása köztudomású volt, könnyen érthető, hogy a felingerelt fejedelem Apáczai ellen fordult. Hiába védekezett Apáczai azzal, hogy ő ugyan presbiteriánus és nincsenek independens céljai, a fejedelem Basiriusnak adott igazat: „a presbiterianizmus út az independentizmushoz". A méltatlanul megszégyenített fiatal tanárnak lehetetlenné vált a fehérvári iskolában maradása. A püspök beszüntette fizetését, a fejedelem pedig megfosztotta a professzorságtól. Felajánlották neki a kézdivásárhelyi és enyedi papságot, majd a marosvásárhelyi rektorságot, de nem fogadta el. Pap nem akart lenni, Marosvásárhelyre pedig már diák korában is hívták, s nem ment, most annál inkább nem mehetett. Azután sárospataki rektornak akarták hívni, de Rákóczi nem engedte.9 Végül a száműzött tanárt - I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsanna közbenjárásával – 1656 nyarán áthelyezték az akkor még alacsony rangú kolozsvári református kollégium élére. Az iskola azonban csak részlegesen létezett, mert az előző évben hatalmas tűzvész következtében szinte teljesen elpusztult. A város, ahol korábban szintén tanult, nagy szeretettel fogadta. Kolozsváron I. Rákóczi György az 1640-es években restauráltatta a Farkas utcai református templomot, a vele szomszédos telekre ifjabb György alatt, az 1650-es években költözött az iskola. Apáczai teológiát, hébert, görögöt és természetbölcseletet tanított, illetve néhány kiválasztott ifjúnak aritmetikát, geometriát, jogot, földrajzot és csillagászatot is előadott. Két kollégája (Porcsalmi András és Cserpátoni Pál) pedig a többi tudományt oktatta. 1656-ban Kolozsvári székfoglaló beszédét De summa scholarum necessitate (Az iskolák felettébb szükséges voltáról) címmel tartotta meg. Nevelésügyi reformtörekvéseit legteljesebben ebben a beszédében fejtette ki. Itt már nem egy intézmény keretében kívánta megoldani reformelgondolásait, hanem egy egész, hármas tagolódású, alsó-, közép-, felsőfokú egységes iskolarendszerben. 10 Gyulafehérvári tanítványainak egy része – Basirius nagy sérelmére – ide is elkísérte a szeretett tanárt. Hatalmas munkát végzett itt növendékeivel. Újjáépítette a tűz által elpusztított iskolát, tanított, tanulmányokat írt, harcolt papi ellenfeleivel, védekezett a rosszindulatú intrikák ellen. Apáczai tevékenysége alatt a kolozsvári iskola híre csakhamar utolérte a fehérvári és pataki kollégiumét. A túlfeszített munka felőrölte amúgy is gyenge egészségét. Iskolaszervező és oktató munkáját csakúgy, mint tudományos pályafutását korai halála derékba törte.1659 szilveszter éjszakáján halt meg tüdővészben. Csakhamar követte felesége és fia is. A magyar pedagógiai gondolkodás egyik legelső és legjelentősebb alakja, egy valódi européer gondolkodó távozott személyében. Apáczai Csere Jánost minden neves magyarországi pedagógiai gondolkodó és iskolareformer példaképének tekinti. Közvetlen tanítványai már életében terjesztették pedagógiai és tudományos eszméit, tanítói gyakorlatát és erkölcsi magatartását, hitvallását. Természettudományos gondolatai is serkentőleg hatottak orvosi és más tudós generációk tagjaira. Az évszázadok során több szerző művébe beleépültek a Magyar Encyclopaedia részletei, a könyvben található tudományos szakkifejezések. Apáczai több kisebb elméleti munkájában különleges érdeklődést mutatott a tanítványai élete, munkája, előhaladása iránt. Átérezhette tanítványai nem csekély gondját, mert segítséget akart nekik nyújtani a tanuláshoz. 1654-ben jelent meg magyarul egy a párbeszédes formában írott mű, teljes címe: „Tanács, mellyet Joachymus Fortius ád Apáczai János által egy tanulásba elcsüggedt iffjúnak".11 (Joachymus Fortius, azaz Sterck van Ringelberg [1479-1536], flamand humanista, Erasmus jó barátja. Apáczai az ő közismert didaktikai tárgyú művét használta fel pedagógiai tanácsai megfogalmazásakor.) A mű voltaképpen az „elcsüggedt ifjú" és Fortius beszélgetése. Apáczai gondolatait ő tolmácsolja, ő próbál lelket önteni, a tanulás nehézségétől elkedvetlenedett diákba. Erkölcsös és sokoldalúan képzett, enciklopédikus műveltségű állampolgárok nevelése volt Apáczai célja, álma. A „Tanács” című művében kifejtette, hogy a tudományokban való előmenetelhez három dolog szükséges: az erkölcsi előkészület, a helyes út (módszer) kiválasztása és maguk a tudományos ismeretek (a megfelelő tartalom). Apáczai az erkölcsi előkészület során a következő általános elvek követésére buzdítja tanítványát: a) Állíts magad elé olyan célt, amit még ember el nem ért: „Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani [hajítani], legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahova soha senki maga erejéből nem hághatott, s talán soha nem is hág." [200] Ezt a célkitűzést persze nem kell „karó hegyében tőkeszteni" (világgá kürtölni), hiszen ez csak a többiek gúnyolódására adna okot. b) Az eredményes tanulás érdekében mondj le a világi örömökről, dolgozz lankadatlan szorgalommal, szeresd a munkát. „Megutálván a henyélést, szeresd a munkát. Fuss mindentől, valami az embert kényessé teheti. Hálj örömest száraz deszkán avagy kemény kövön, mint lágy párnán avagy gyenge ruhán. [...] Kerüld valami gyönyörűséget hoz. [...] Egészségedre mindazáltal gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. Az munka között virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az, amelyhez fáradság nélkül juthatsz. [...] Az tudomány gyükere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges." c) Légy kitartó. Ne csüggedj, ha kezdetben nem látszik munkád eredménye. „Ha mihez fogsz, és egyelőször nem szolgál, kétségbe ne essél. [...] Ne légyen hát fellette igen nehéz, ha munkádnak foganatját mindjárást nem láthatod. [...] Az medvekölykek hat holnapi [hónapi] korokban kezdnek járni, két holnapnak előtte penig ingyen sem mozognak..." d) Tudj az anyagi gazdagságról lemondani. „a gazdagság után vágyódást vesd meg". „Nincsen ritkább, s nincsen is nagyobb dolog, mint igen gazdagnak s igen tudósnak lenni." e) Gyönyörködj a tudásban, örülj a sikernek. De ha kudarcot vallasz, keresd az okát, és változtass magatartásodon. „Ha látod, hogy más fellyülhalad, avagy tudatlanságodért megdorgál, bánkódjál rajta, és annak utánna nagyobbakra verekedjél." A helyes út kiválasztása során a következőket tartja fontosnak Apáczai: Az olvasás, a hallás, az elmélkedés a tanítás és az írás szerepe. Egyedül soha ne olvassunk, csak társaságban, ha többen vagyunk, segíthetünk egymásnak a szövegek értelmezésében. Ha valami nem világos számunkra, azt rögtön tudakoljuk meg társainktól, tanítónktól, járjunk utána. Amit már tudunk, arra igyekezzünk másokat is megtanítani, mert így könnyebben megmarad bennünk az ismeret. „Én sokszor sokat olvastam - mondja Apáczai -, melyre ha egy holnap múlva ráfogtál volna, azt sem tudtam volna megmondani, kiket olvastam. De az, kikre másokat valaha tanítottam sok ízbe, azoknak emlékezeteket az halál üti ki fejemből." Ha nem találsz önkéntes hallgatóságot, akár fizethetsz is nekik, „adj valakinek egy vagy két polturát". Kerüld a haszontalan társaságot, az értelmetlen fecsegést. Helyette foglalkozz a tudománnyal: olvass és írj. Írj akkor is, ha az kezdetben nehezen megy. Ha kell, kösd ki magadban: „addig vacsorát semmiképpen nem eszel, hanem ha ennyi s ennyi levelet bé éppen írsz..." Este pedig, elalvás előtt tarts önvizsgálatot: mit olvastál, hallottál, tanítottál és írtál aznap. A tudományos ismeretek (a megfelelő tartalom) jelentik Apáczainál a harmadik dolgot a tudományokban való előmenetelhez. A tanulónak el kell jutnia a tudományok műveléséig, ha életének célját, értelmét keresi. Apáczai rámutat a tudományok közötti összefüggések felismerésének fontosságára. Felsorolja a legfontosabb tudományoknak tartott disciplinák egymást kiegészítő rendszerét, illetve az enciklopédikus tudásanyag elsajátításának eljárásait. Tanulásmódszertan ez a javából, mely nem csak a tanulástól elcsüggedt tanulónak ad tanácsot, hanem mindazoknak, akik az iskola által hivatásra, tudományos elkötelezettségre törekszenek. Számukra ez a dialógus ma is érvényes tanácsokat nyújt. Ebben rejlik Apáczai Csere János máig szóló tanácsa.

JEGYZETEK 1. Kovátsné dr. Németh Mária: Apáczai Csere János - Magyra Encyklopaedia. Celldömölk, 2004, Apáczai Kiadó, 91. p. 2. Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Budapest,1996, Nemzeti Tankönyvkiadó, 203. p. 3. Kovátsné dr. Németh Mária: Apáczai… 9. p. 4. Fábián Ernő: Apáczai Csere János. Kolozsvár, 1975, Dacia Kiadó, 15-16. p. 5. Bajkó Mátyás – Vaskó László: Egyetemes és Magyar neveléstörténet. Budapest, 1983, Tankönyvkiadó, 216 – 217. p. 6. Orosz Lajos (szerk.): Apáczai Csere János válogatott pedagógiai művei. Budapest, 1976, Tankönyvkiadó, 84. p. 7. Kovátsné dr. Németh Mária: Apáczai… 98. p. 8. Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla (szerk.): Neveléstörténet Szöveggyűjtemény. Budapest, 2003, Osiris Kiadó,390. p. 9. Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet… 206-207. p. 10. Bajkó Mátyás – Vaskó László: Egyetemes… 226-228. p. 11. Orosz Lajos (szerk.): Apáczai Csere János válogatott pedagógiai művei. Budapest, 1976, Tankönyvkiadó.

Pornói Imre Apáczai racionalitása és irracionalitása

Az 1600-as évek Apáczai (1625-1659) egy oly korban élt, melyet a változatos forgatagság jellemzett egész Európában. Egy időben élt a nagy európai háborúval, mely a 30 éves háború nevet kapta, s átalakította a közép-európai erővonalakat.( A harmincéves háború II. Mátyás, II. Ferdinánd és III. Ferdinánd uralkodása alatt (1618–1648) a Habsburgok összes koronaországára kiterjedő háborúk sorozata volt. A 17. század világháborújának is emlegetik. Európa minden hatalmát érintette. Becslések szerint a háború folyamán 4–5 millió ember vesztette életét.) Megélte Erdély aranykorát, s tanúja lehetett annak lassú romlásának. A tudományos nézőpontok descartesi és baconi elterjedésének kora ez. A katolicizmus és a protestantizmus kemény küzdelmének kora. A barokk műveltség terjesztésének korszaka ez, melyben a jezsuita rend játszotta a fő szerepet. Ennek keretében nyílt meg Nagyszombaton Pázmány Péter támogatásával 1635-ben az egyetem. A reformáció és ellenreformáció együttes hatásaként kibővült az olvasni tudók köre. Egyik oldalon a kollégium-könyvtár-nyomda hármasságára alapuló protestáns kultúra állt egyetem nélkül, a másikon a jezsuita középiskola és könyvkiadás egyetemmel tetőzve. A virágzó felvidéki és erdélyi városok továbbvitték a késő-reneszánsz korszak humanista örökségét. Ezt erősítette a jelentős számú magyar nyelvű irodalom. Ebben az 1600-as évek közepéig az erdélyi fejedelemség játszott kiemelkedő szerepet. A 16. században a 20-ból 19 nyomda a protestantizmus szolgálatában állt, s a megjelenő könyvek 95 %-a ( 1000 )a reformációt szolgálta. A 17. században ezek száma 4000, a 18 században pedig 16 000 példányt jelentett. Ez a Nyugat-Európában kiadottak hatvanada-hetvenede! volt. Az 1600-as években már általánossá vált a nyomtatott könyvek birtoklása, különösen a reformáció hívei körében, akik úgy vélték, hogy az igazság elterjedése és az igaz vallás tanításainak megismertetése érdekében szükséges könyvek olvasása. A hitvitázó irodalom kibontakozása jelentősen megnövelte az évi könyvtermést. Az 1500-1600-as évek könyvtára inkább kézirattárra, levéltárra hasonlított és enciklopédikus gyűjtemény volt. A papírgyártás, a festékipar, a nyomdai műveletek gépesítésének technikai vívmányai Angliában honosodtak meg először, s itt tapasztalható a könyvnyomtatás nagyarányú fellendülése az 1600-as években. Apáczai: „Szüntesd meg az olvasnitudást, írnitudást! Nem találsz akkor sehol egyetlen jó családapát, családanyát,fiút vagy egyéb családtagot, aki az adás-vételkor, polgári szerződések kötésekor helyesen járna el. Polgári ügyekben mindnyájan olyanok lesznek, mint a vakok, akik arra kényszerülnek, hogy kézen fogva vezettessék magukat. Bizony fájlalhatjuk és keserű könnyek közt sirathatjuk tehát, hogy a keresztények között akad olyan ország, ahol a távollevő férj otthon levő feleségével, az úr a szolgájával mindig csak közvetítők útján beszélhet. De sokkal inkább fájlalnunk kell azt, hogy lehet látni egész falvakat is egy-kétszáz családdal, amelyeknek szeme, füle, nyelve egyedül az iskolamester vagy a lelkipásztor.” Az írástudás Az írni-olvasni tudás bővülésének folyamata korántsem volt egyszerű. Nem volt elegendő a mindenki anyanyelvén olvassa a Bibliát elv meghirdetése, nem volt elegendő nyomdák sorának alapítása és munkája, iskolák alapítására és működtetésére is szükség volt. A nehézségeket jelzi, hogy az 1600-as évek végén Misztótfalusi Kis Miklós azokra a szülőkre panaszkodott, akik mind az időt, mind a költségeket sajnálták gyermekeik iskoláztatásától. Ő az elérhetőség figyelembevétele miatt a mindenki számára biztosítható írás-olvasás tanulás elérését, s nem a magasabb deák-műveltséget nevezte meg célként. Hozzá kell tenni, hogy a jobbágyok ismereteinek sorában feladataik ellátása tapasztalatok, készségek és tudás széles sorát találhatjuk. Érteniük kellett a meteorológiai jelenségek értelmezéséhez, a növénynemesítés törvényeihez, a faanyag megmunkálásához is. Apáczai koránál egy évszázaddal későbbi székely írástudásról szóló adatok 1741-ből azt mutatják, hogy hatalmas eltérés volt az egyes társadalmi rétegek között. Ez egyébként a korszak más államaira is jellemző: Szék Nemesek Armalisták Parasztok Sepsi 82,35 % 29,81 % 0 % Kézdi 94,89 % 44,91 % 4,29 % Orbai 65,30 % 21,87 % 4,39 % Miklósvár 88,88 % 34,09 % 0 % Háromszék 81,42 % 36,23 % 2,37 % Udvarhely 100 % 8,05 % 0 % (Az armalista a 16-19. századi kisnemesség egyik csoportja, mely a nemesség- és címeradományt általában (adómentes) birtokadomány, és a vele járó nemesi kiváltságok nélkül kapta, gyakran jobbágytelken gazdálkodtak vagy hivatalnokoskodással és iparűzéssel foglalkoztak,de erős nemesi öntudata volt.) Az alapoktatás Már 1560-ban a nagyszombati zsinaton felvetette Oláh Miklós esztergomi érsek a kisiskolák szervezésének kérdésére. Ennek következtében elrendelték minden plébánia számára tanító alkalmazását, kinek az olvasás megtanításán túl a kántori feladatokat is el kellett látnia a felmerülő templomi szolgálatokon mellett. Elvárták tőle az írástudást, valamint a példaadáshoz szükséges erkölcsös életet. A tanulók így az ismeretek mellett becsületes emberekké válhattak, akik hitben szilárdak, társadalmi helyzetüket elfogadják, s engedelmes alattvalóik feljebbvalóiknak. A tanítást vállalókat scholamester, rektor, megyésmester, megyés deák, tanító esetleg harangozó, latinul a ludimagister, magister, rector scholae, instructor, cantor, campanator. Erdélyen belül a Székelyföldön is növekedett az írásbeliség a 16. század végével, köszönhetően a katonáskodó lakosság nagyobb szabadságfokának. A közösségi szabadságjogok és érdekek állandó védelmének szükségessége az írásbeliség meglétét követelte. Ehhez pedig az iskoláztatás, az írás-olvasás ismerete nélkülözhetetlennek bizonyult. Idővel a nagyobb egyházközségek mellett külön scholamester, a kisebb iskolákban pedig a pap, vagy a kántor tanított. Így például a 17. század közepén Marosszéken már minden három falura jutott egy iskolamester. Magasabb műveltséggel a deákságnak nevezett réteg rendelkezett. A székely katonai összeírások (lustrák) alapján 1614-ben Csíkszékben 4555 családfő közül 42 volt deák - (A deák-diák szó tanult férfit, diakónust, tanulót, íródeákot, római embert, azaz latin műveltségű egyént jelentett, aki a törvények, a jog, a szokásjog alapos ismerői voltak.) – Közülük 5 volt scholamester és 2 zsellér. Háromszéken 6894 családfőből 37 volt deák, közülük 11 scholamester, 3 jobbágy. Marosszéken 3760 családfőből, Udvarhelyszéken 4987 családfőből 16-16 volt deák. Mivel a székekben alkirálybírák, jegyzők, illetve a nagybirtokok gondviselői lehettek, ez megfelelő jövedelmet biztosított számukra. Tanulmányaikat Udvarhelyszéken és főleg Kolozsváron végezték. Tanulmányaik azonban nem biztosítottak számukra kizárólagos előjogokat. Zsellérré, illetve jobbággyá is válhattak. Apáczai: „Fortius: Én pedig bizonnyal mondom, hogy semmi az szegénségnél az szorgalmatos tanulása nagyobb eszköz nincsen: mivel derekas tudományoknak ő volt rtől fogván az találója: az mint Theocritus ezt tudósan írja: Mert az miképpen az kövér, poshadt, rest test, ha az lélek nem vidám és serény, az egészségre semmit nem használ, úgy az kik szegény renden valók, alacson állapotjokkal semmit nem ártanak, csak nemes elméjek és bátor szüvök légyen. Az test és szerencse jovai, mind urokkal együtt hamar elmulandók, viselt dolgaidnak dicséreti penig örökké maradandók. Nincsen ritkább s nincsen is nagyobb dolog, mint igen gazdagnak s igen tudósnak lenni.” Az iskolák Az iskolák az 1600-as években javarészt ugyanabban az épületben működtek, ahol az iskolamester lakása is volt. A bérek vonatkozásában is napvilágot láttak különböző rendelkezések. „Közönséges régi bévett szokott bér egy házas embertől, akinek vetése vagyon, három kalongya (1 kalongya = 18-25 kéve) búza, megannyi zab, melynek harmadja a diáké,…némelyek vakmerőségre vetik magokat a papnak, a diáknak a bért meg nem akarják adni..(akik) nem akarnak fizetni..a megyebírái megfogják és a kézi kalodába tegyék..a misét és praedicatiot ott..hallgassanak végig..ha pedig fizetni mégse akarna, megint kézi kalodába tegyék és megverjék Akinek semmi vetések nincsen, régi végezés szerint a papnak adjanak 24 pénzt, a diáknak pedig 12-t. Az özvegy asszonyok,akik orsojokkal, guzsalyokkal keresik kenyereket,azok is, régi végzés szerint a papnak adjanak két sing (1 sing = 60 cm vászon, 6 m posztó) vásznat, a diáknak egyet. Amely háznál két házas ember vagyon, két bérrel tartozik. Özvegy ember, ki csak magára vagyon, se fia, se szolgája nincsen, de egy jószágban lakik magára, fél bérrel, ha vetése vagyon, tartozik. Az olyan özvegy, kinek jó segéd-fia, vagy szolgája, vetése, marhája vagyon, egész bérrel tartozik. Amely özvegy asszonynak sem fia, sem szolgája, hanem csak magára vagyon, vetése, marhája is vagyon, fél bérrel az olyan is tartozik. Az ifjú, nőtlen, erős legények…kik honjokban magok jószágokban laknak, magokra fél bérrel tartoznak” A falusi elemi oktatás nagyrészt a téli hónapokra esett az 1600-as években. A tanító társadalmi presztízse nagyon alacsony volt, s jórészt vagy félbeszakították tanulmányaikat, vagy annak befejezése esetén megüresedő lelkipásztori álláshelyre vártak, így zömmel csak a gyengébb képességűek maradtak egész életükben e pályán. Ez volt egyik oka a tanítás alacsony hatásfokának. Ez, az iskolalátogatás alacsony szintje, s a tanítási módszerek elégtelensége volt okozója az alacsony szintű írni-olvasni tudásnak. A tanév rövidsége miatt az írás-olvasás tanítás akár 3-4 évig is eltarthatott. Az így szerzett tudás csekélysége, valamint a későbbi gyakorlás hiánya miatt feledésbe merült. Az írás másodrendűnek számított, hiszen a parasztok csak nagyon ritkán használták. Ugyanakkor az egyházak fontosabbnak tartották az olvasást, különösen a reformátusok, a Biblia olvasása miatt. Emiatt az írástudás egyfajta státuszszimbólumot jelentett, s a társadalmi felemelkedés lehetőségét jelentette, egyben növelte az egyén presztízsét a közösségben. Ezért a székelyek sajátos jogállásuk miatt még a székely jobbágyok és zsellérek között is magasabb volt az írástudók száma, mint más erdélyi területeken, a szászok kivételével. Erdélyben Bethlen Gábor biztosította a jobbágyok tanulási lehetőségét, így a társadalmi emelkedés lehetőségét mindenki számára megnyitotta. Apáczai: „Viszont igen nagy tudatlanságra vallana az a hiedelem is, hogy a felsőfokú iskolák csak az egyház felvirágoztatására szolgáltatják a széles tudományos műveltséggel rendelkezők seregét. Ez persze nekünk önmagában is bőven elegendő kellene hogy legyen szükségességük bizonyítására, hiszen ellenségeink nagyszámú és tekintélyes csatarendje vesz körül bennünket most is, de így lesz ez a jövőben is. Sokak számára azonban meggyőzőbb lehet a másik szempont, hogy ti. egyedül ezek az iskolák állíthatják az állami kormányrúdjához a legkiválóbb állami vezetőembereket, legigazságosabb bírákat és a legbölcsebb tisztviselőket, akik alkalmasak az állam igazgatására és kormányzására.” „Napnál világosabb tehát, hogy a főiskolák az alapjai mind az államnak, mind az egyháznak. Mindkettő csak akkor virágozhat, ha a főiskolák erősödnek és virágoznak.” Magasabb iskolázás Az 1600-as évek első felében megjelentek a leányiskolák és az addig gimnázium zárta képzéshez főiskolai szint kapcsolódott. Az 1646-os szatmárnémeti református zsinat rendelkezése szerint a lányok kizárólag magyar nyelvű képzésben részesülhettek, így zárva ki a latin nyelvű továbbtanulás lehetőségét. 1622-ben, Bethlen Gábor fejedelemsége alatt hozták létre az Akadémiát, melyet az állam számára szükséges értelmiségiek kiképzésére szántak. Előbb Kolozsvárra, a korábban elképzelt Báthori István-féle egyetem telkére tervezték, majd végül Gyulafehérvárra, a fejedelemség székvárosában került felállítása, ahol 1629-ben kezdte meg működését. Fejedelmi adományok, ösztöndíjak, falvak és városok jövedelmei biztosították az intézmény stabilitását. A kitűzött cél az egyetemmé válás volt, de a teológiain, filozófiain és jogin túl az új fejedelemre, I. Rákóczi Györgyre váró feladat, az orvostudományi katedra megszervezésére és az itteni doktori címek nemzetközi elfogadtatására vonatkozóan már nem sikerült. Apáczai 1658-as felvetésekor, pedig már létrehozhatatlan volt. Az egyetem hiánya okozza a külföldi egyetemek látogatásának szükségességét. Ez a három részre szakadt Magyarország egészére igaz volt. A különbség annyi, hogy míg a királyi Magyarország területén nem, addig az Erdélyi Fejedelemségben a központi hatalom tevőlegesen támogatta ezt. Bethlen Gábor részben saját maga, részben a fejedelemség diplomáciája nyújtott közvetlen, illetve a külföldi egyetemek professzorain keresztül közvetett segítséget a diákok peregrinációjának. (Peregrinációnak a vándordiákok külföldi egyetemjárását nevezzük. Természetesen főként a nemesek engedhették meg maguknak ezt a fajta tanulást. Ezen utak során bejárták egész Nyugat-Európát, és próbálták építeni politikai kapcsolataikat is. A kevésbé tehetős, de arra érdemes diákok általában a nemesi fiatalok segítőiként juthattak ki és tanulhatták a különböző idegen nyelveket, tágíthatták látókörüket. Általában 2-3 évet töltöttek kint. Ez a rövid idő úgy volt lehetséges, hogy a korábbi hazai tanulmányaikat (vagy azoknak egy részét) elismertették.) Az Erdélyből külföldi egyetemekre igyekvők száma az 1631 követő évtizedben volt a legmagasabb, 304 fő., mely az 1700-as évek végéig jelentette a csúcsot. A 16-17. században különböző egyetemekre járó kb. 4 500 erdélyi 55,5 %-a az öt legnagyobb szász városból került ki. Már a református Bocskai István korától kiestek az elsődlegesen itáliai katolikus egyetemek az erdélyiek útvonalából, egyedül Padova orvostudományi kara a kivétel ez alól. A németországi egyetemek a 30 éves háború ellenére vonzóak maradtak a nagy számban szász egyetemre járók körében. Ugyanakkor Heidelberg 1622-es összeomlását követően a reformátusok figyelme Anglia és Hollandia felé fordult. Jellemző jegye volt a külföldi egyetemi tanulmányokat végzőknek, hogy zömük hazatért. A 16-17.században, csak 2,4 %-uk maradt külföldön, annak ellenére, hogy pontosan tudták mi vár rájuk. A gyulafehérvári akadémia nagy triásza Bethlen Gábor utolsó hónapjaiban érkezett a feloszlatott herborni egyetemről. Míg Ludwig Piscator visszatért Németországba, addig Johannes Alsted, és Johannes Bisterfeld életük végéig maradtak. Személyük, műveltségük megkérdőjelezhetetlen tekintélyük egyedülálló volt. Mellettük Keresztúri Pál egyénisége emelkedett ki, aki a tanítás folyamatával, és a diákok tananyag elsajátításával is foglalkozott. A zömmel angliai és hollandiai egyetemekről visszatérő az összeférhetetlen természetű Tolnai Dali János vezérelte puritánusok a korszak legmodernebb országaiból a legújabb társadalmi, egyházszervezeti és pedagógiai elveket hozták magukkal. A tekintélyelvvel való szakítás a skolasztika elvetését jelentette. Helyébe a tapasztalati megismerés baconi és a racionalizmus descartes-i elveit helyezték. A helyi viszonyok meg nem értése következtében a türelmetlen puritánok beleütköztek a stabilitást adó változatlanságban hívők, a külföldről érkezett reformeszméket alapból elutasítók széles táborába. A harcok kereszttüzébe került sárospataki kollégiummal szemben Nagyváradon csendes háttérmunkával olyan újításokat vezettek be, mint Comenius, Ramus, Amesius, akkor Európa legmodernebb tankönyveinek használatát, iskolai színjátékokat protestáns iskolában itt rendeztek először. A presbiteri egyházszervezetet szorgalmazó puritánok működtek a Partiumban, Felső-Magyarországon, Sárospatakon, Nagyváradon, s Erdélybe Medgyesi Pál és Apáczai révén kerültek be. I. és II. Rákóczi György ugyan üldözte e radikális nézeteket vallókat, mégis az értelmiség soraiban nőtt a számuk és elfogadottságuk. Hatásukat jelzi, hogy népszerű kiadásokkal tették hozzáférhetővé a Bibliát és magyarra fordított angol-holland vallásos népkönyveket. Apáczai: „Arra törekedtem ugyanis, hogy erőmhöz képest enyhítsek azon a hatalmas hiányon, mely hazai nyelven írt könyvekben mutatkozik, és tanulóifjúságunknak legyen legalább egyetlen olyan könyve, melyből az egész műveltség szövedékes szálait legombolyíthatja, mégpedig anyanyelvén. Ezért, mellőzve mindenütt az álokoskodást és a felesleges vitákat, a legjobb szerzők alapján, a valósághoz ragaszkodó ábrázolásban, az igazság szabadságának zászlaja alatt honfitársaim elé tártam mindazokat a dolgokat, melyek hasznosak, és amelyeket ismerni szükséges, állandóan szem előtt tartva Senecának nevezetes intelmét (a 45.levélben). „Arról panaszkodsz, hogy nincs elég könyved. De nem számít, hány könyved van, hanem az, hogy milyen jók a könyvek. Meghatározott tárgykörben mozgó olvasás haszonnal jár, az ide –oda kapkodás csak szórakoztat. Aki el akarja érni kitűzött célját, csak egy úton haladjon, s ne kóboroljon sokfelé, mert az nem haladás, hanem tévelygés. Könyveimet, legyenek bár akármilyenek, azzal a tudattal olvasd, hogy írójuk az igazságot keresi, és még nem ismeri ugyan,de makacsul keresi.” „Így az általam követett szerzők a tárgykörök különfélesége szerint a következők: a metafizikában Cartesius, a logikában Ramus és Amesius, az aritmetikában Ramus, Snellius, Schonerus, a geometriában csak Ramus…. Az általános természettudományban Cartesius és Regius, az asztronómiában Copernicus, Cartesius, Regius, Phocylides, Alstedius, Scribonius, a föld-és vízrajzban, valamint a zenében Alstedius, a meteorológiában Cartesius, Regius és Scribonius, az antropológiában Scribonius és Regius, az orvostudományban egyedül Regius, a zoográfiában Regius, Scribonius és Alstedius, az ásványtanban Scribonius, Regius és Alstedius, a botanikában Scribonius és Regius, a mechanikában Alstedius, Amesius, Metius, az etikában, ökonómiában, politikában, jogtudományban és teológiában Fennerus, Amesius, Althusius…, az általános grammatikában Ramus, a héberben és annak dialektusaiban Martinius, az arabban Erpenius, az általános retorikában Talaeus, a speciális, mégpedig a héber és arab retorikában különböző írók, a latinban viszont Talaeus.” A nyelv kérdése A magyar nyelven hozzáférhető könyvek kiadását jellemzi, hogy az 1600-1630 között kiadott 18 magyar nyelvű közül 10 már nem teológiai tárgyú, Az ezt követő két évtizedben viszont már csak 37,5%-uk foglalkozik világi témával, igaz több mint 80 magyar nyelvű mű lát napvilágot. A világi könyvek tematikája a korábbi széphistóriákkal és históriás énekekkel szemben a fejedelmek hadisikereivel foglalkoztak. Ebben a korszakban zajlott a magyar nyelvújítás első hulláma, melynek kezdete az 1640-1650-es évek voltak, többek között Geleji Katona István, a híres Grammatikácska püspök szerzője és Medgyesi Pál, I. Rákóczi György udvari papja részvételével. Előbbi a szóelemző (embervel), utóbbi a fonetikus (emberrel) helyesírás híveként. A két álláspontot Tótfalusi Kis Miklós, a Hollandiából hazatért nyomdász egyeztette. Jelentek meg matematikai, történettudományi és orvostudományi művek is magyarul. Az első az egyszerű, mindennapos számolási feladatokhoz nyújtott segítséget, egy olyan korszakban , amikor Európa-szerte a számmisztika már a világegyetem megismerésének eszközévé vált. A másik kettő is a mindennapok szükségleteit próbálták kielégíteni. A lengyelországi katasztrófa okait kutatva, illetve a járványok megállításainak lehetőségeit kutatva. A korszak, az európai gondolkodás átalakításának, átalakulásának nagy korszaka is, így a külföldet jártak ládaszámra hordták haza a legújabb könyveket, s az újonnan felfedezett régieket is. Többek között Csanaki Máté, Paracelsus követője, akinek révén létrejöhetett a Rákócziak híres, a kor tudományos és filozófiai törekvéseit átfogó könyvtára. Hazatérve 1629-ben a fejedelem házi orvosa lett és a sárospataki iskolára közvetve nagy befolyással volt.. A tudományok azonban továbbra is a vallás összefüggéseiben léteztek. Ez a vallásosság Erdélyben konzervatív volt, melynek alátámasztására az arisztotelizmus szolgált. Kálvin ekkor vált legfőbb tekintéllyé a reformátusoknál, mely a heidelbergi egyetem hatását tükrözte. A református ortodoxia legnevesebb képviselője Geleji Katona István erdélyi református püspök (1589-1649) volt a puritánok nagy ellenfele. Ez a fejedelmi udvar által is támogatott teológiai konzervativizmus egyfajta misztikus természetfilozófiával kapcsolódott össze. Ezzel szemben jelentkezett az angol puritanizmushoz kötődő természettudományos gondolkodás. Ennek volt kiemelkedő műve Apáczai Magyar encyclopaediája. Ebben Copernicus, Descartes, Regius, Althusius, Ramus, Amesius gondolatai jelentkeztek magyar nyelven. Apáczai: „…a tudománynak gyarapodása, (mely academia nélkül soha jól meg nem lehet) ékesíti és világosítja meg az országokat, és hogy ugyanazon által készéttetnek el, (mely nélkül is nemzet ez föld hátán a minénknél inkább nem szűkölködik), az subditusok az Isten és fejedelmekhez való engedelmességre, (melyre ismét most Nagyságodnak országlásának kezdetben vagyon legnagyobb szüksége), e két dolog, mondok, amiképpen engem az academiának lerajzolására indított, nem penig (bizonyságom ebben az egekből az szíveknek formálója és vizsgálója) valamint egyéb haszon avagy méltóságkeresés, mely énnekem érdemem felett Nagyságodtól megadatott, soha többet nem is kívánok indítsa fel Nagyságodat is egy fertály órácskát ez rajznak megszemlésében eltölteni, és az épétésnek könnyű voltát ebből eszében vévén, az academia erectiójához kezdeni.” A vég II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata 1657 nyarán összeomlott. A hadvezetés és a politikusok alkalmatlannak bizonyultak Erdély megvédésére. 1658 őszén a törökök zavartalanul pusztítják a fejedelemséget. A tatárok a moldvai és a havasalföldi vajdák csapataival, kozákokkal a Bodza szoroson keresztül törtek be, szeptember elején érték el Gyulafehérvárt, módszeresen elpusztítva azt könyvtárával együtt. Barcsai Ákos aki 1658 október 7-től lett fejedelem elfogadva a török ultimátumokat elérte, hogy azok kivonuljanak Erdélyből. 1659 március 30-án lemondott II. Rákóczi Ferenc, de augusztusban újra visszatért. A hadsereg tatár fogságban, az ország elpusztítva. Kitör a polgárháború., miután 1659 szeptember végén Kemény János hazatér a fogságból. II. Rákóczi György 1660 június 7-én Váradon meghalt, augusztus 17-én Várad megadta magát széleskörű kikötésekkel, többek között azzal a feltétellel, hogy magukkal vihetik az iskola felszerelését és a nyomdát. A több tízezres török sereg előtt a hat hete ostromlott várból 300 védő vonult ki.

Palotayné dr Lengváry Judit „...mint hős és példakép ködlik ma itt.” - Művészvallomások a holt professzorról

Az Apáczai Csere János munkásságát méltató művek terjedelmes bibliográfiáját Gazda István vezetésével állították össze a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársai. Az életmű jelentőségéhez méltó módon soktételű lista, amely 1859-től 2003-ig megjelent magyar és idegen nyelvű könyveket, cikkeket szedi kronológiai rendbe. Az imponáló alaposságot mutató anyagból – részben érthetően – hiányzik sok művészkézből származó opus. Áttekintésünkben ezt a hiányt szeretnénk (részben) pótolni. Célunk továbbá kutatni- és olvasnivalót ajánlani az ifjúságnak. Apácától Harderwijkig - Apáczai a képzőművészetben - Az Apáczai ikonográfia sajátos képzőművészeti képződmény, hiszen olyan ábrázolások együtteséről van szó, ahol a modellről nem maradt ránk hiteles adat. Ez – mint oly sok hasonló esetben – kettős következménnyel járt. Egyfelől támpont nélkül kellett az alkotóknak elindulniuk. Ez bizonytalansági tényező. Másfelől viszont szabadon szárnyalhatott a művészi képzelet, nem béklyózta azt semmiféle konkrétum, jó-rossz hagyomány. Az Apáczai ábrázolások számosságukat tekintve nem mérhetők a Kossuth/Széchenyi portrék mennyiségéhez, de meghökkentő a gazdagságuk. Plakettek, domborművek, egészalakos köztéri szobrok, akvarellek, metszetek szép számmal sorakoznak az érdeklődő, kutakodó előtt. Nehéz kiemelni közülük ezt vagy azt. Úgy véljük, első az egyenlők között Gy. Szabó Béla és Apáczairól készített fametszete. Az Igaz Szó felkérésére készítette nagyhatású Apáczai metszetét. Igen leleményesen oldotta meg az ismeretlen ismerős bemutatását. A tevékenységet, a munkásságot állította középpontba. Gy. Szabó Apáczaija olvas. könyvet tart kezében, amellyel arca nagyobb részét takarja. Szinte csak a homlok kap hangsúlyt. Boltozatos és mindent tudó ez a homlok. A frappáns megoldást az az Igaz Szó azzal honorálta, hogy címlapján helyezte el Gy. Szabó munkáját. Így vált a legtöbbet reprodukált Apáczai ábrázolássá az erdélyi fametsző alkotása. (Gy. Szabó Apáczaija úgy forrt eggyé az Igaz Szóval, mint hajdanán Back Ö. Fülöp első remeke, a Mikes plakett a Nyugattal!) A hetvenes években, születésének 350. évfordulója táján több szobor, emlékmű-terv, emlékmű is született. Ezek közül, már csak a hely szelleme miatt is kiemelkedik az Apácán felállított mellszobor. Alkotója Elena Hariga Avramescu. Két Beke György írás is beszámol a műről: Az értelem és fájdalom szobra (Egy román művésznő találkozása Apáczaival) Csere János köpenyében Gy. Szabó Béla és Avramescu mellett még sokakat foglalkoztatott Apáczai emlékének vizuális megjelenítése, többek közt (Kiss István – 1966, Kós András – 1975, Gergely István – 1975, Novák István – 1993, Lipovics András – 2000) Gergely István emelhető ki a felsoroltak közül, hisz vissza-visszatért a holt professzorhoz, hol plakettet, hol egészalakos szobrot alkotva. Az említett művészek valamennyien a figurális ábrázolás mellett kötelezték el magukat. Vilt Tibor (1958) egyedüliként választott más megközelítést. Nem véletlenül. Vilt avantgárdé szellemiségű, kísérletező kedvű / törekvésű, új utakat kereső szobrász A budapesti Apáczai utcában felállított fém domborművében függőleges és vízszintes rudak alkotta koordinátarendszerben helyezett el különböző méretű könyvformájú fémlapokat – nem a professzor fizikai megjelenítésére koncentrált, hanem az életműre – a magyar könyvre. 2001. október 17-én avattak fel Hollandiában, Harderwijkben Apáczai doktori védésének 350. évfordulóján a Katalin-konvent falán a magyar állam ajándékaként egy domborművet. Az alkotóra erős hatást gyakorolt a Gy. Szabó féle metszet. Tekinthetjük akár a fametszet parafrázisának is. Eredeti azonban abban a művész, hogy meghaladja a hagyományos domborművet, mert a plakettből kinyúló kezek három dimenzióssá teszik az ábrázolást. Nem kell egész Európát bebarangolnunk Apáczai ábrázolásokért. Elég széttekintenünk a mi kis városunkban. Nyíregyházán a legszembetűnőbben természetesen az Apáczairól elnevezett gyakorló iskola melletti Apáczai „oltár”, mely demonstrálja a tisztelgést, emlékezést. A portré hagyománykövetőnek mondható. A mögé helyezett stilizált templombelső-kupola utal Apáczai mélyen átélt hitére, hitvallására, meghurcoltatására. Balogh Géza alkotása ezzel a könnyed kézzel a háttérbe helyezett – stilizált, templomot idéző utalással, ezzel a gesztussal válik egyedivé. S ha még hozzátesszük, hogy mindezt egy parányi kertecske kövezi – régi, erdélyi nagyasszonyok világát idézve, akkor válik teljessé a kép. Az Apáczait megidéző alkotások jó részében, nyilván az életmű sugallatára, visszatérő motívum a KÖNYV. Tudjuk, a könyv önmagában is lehet műalkotás (Corvináktól a minikönyvekig, pazar faximilékig) Gy. Szabó Bélánál, Vilt Tibornál, a harderwijki dombormű alkotójánál a Könyv a mű struktúrájába úgy illeszkedik, hogy kitüntetett elemmé válik. (Talán megkockáztathatunk egy állítást - eszerint az Apáczai ikonográfiában a KÖNYV emblematikus szerepet tölt be?) Apáczai a szépirodalomban - versek, regények, esszék, drámák - Minden bizonnyal többségünknek az első asszociációja Áprily. A Rasmussen hajója kötet Tavasz a Házsongárdi temetőben c. versben a „holt professzor szellemét” idézi a költő. Áprily mellett több erdélyi költő ünnepli, siratja: Szemlér Ferenc, Bartalis János, a Lászlóffy fivérek. Az epikus művek sorát valószínűen Kacsó Sándor 1927-ből való Mire megvirrad c. novellája nyitja. S ha az idevágó novellatermést tekintjük, a „listazáró” alighanem Beke György elbeszélése, a „Rektor uram köpenyében” című. Életrajzi regényt írt a tudós professzorról Gyárfás Endre. Szenczei László két regénnyel is tiszteleg Apáczai emléke előtt: A halál tanítványa A koldusdiák Utóbbi kifejezetten ifjúságnak szánt mű. Olvasmányos. Világos, tömör. Rövid. Áttekinthetően, követhetően tárgyalja a nagy élet, életmű legfontosabb állomásait. A megértést és hangulati azonosulást nagyban szolgálja Fáy Dezső hat képecskéje, kiemelve az életút fontos fordulópontjait. Számtalan esszé eleveníti fel alakját, világlátását, sorsát, hősi vállalásának nagyszerűségét. A magyar kultúra, irodalom nagyjai alázatos szeretettel tisztelegnek emléke előtt – Gyalui Farkas, Sütő András, Illés Endre. Köztük sokan újkori „kollegái”, „kettős kötődésű” jeleseink, akik rövidebb-hosszabb ideig maguk is gyakorolták a pedagógus mesterséget (Szerb Antal, Szabó Magda). Szabó Magda kultúrtörténeti tanulmánya, A nagy hegyen eljátszik a gondolattal, ki mindenkivel találkozhatott volna Apáczai, ha szerencsés véletlenek jobban belejátszanak életébe. Ezek közül a találkozások közül a legizgalmasabb kétségtelenül a Rembrandttal való lehetett volna, de épp Vernerrel is „összefuthatott” volna. Talán így maradt volna ránk egy hiteles portré is? A tanári képesítéssel, praxissal, bíró írónőnél aligha akad autentikusabb művész, aki ítéletet, értékelést mondhatna Apáczairól. „Utoljára szigorú hited istene teremtett így, a semmiből egy világot: az Encyklopédia Utrechtben elkészült első felével, mint karddal, átmetszetted egy a magyar nyelven való olvasáshoz hozzá nem szokott közösség szűk horizontját, s elébe tetted minden olvasni tudónak a magyarul megszólaló Tudományt.” A hivatalosság, a hatalom hogyan becsülte ezt a tettet, jól érzékeltetik az esszé záró gondolatai, egy párhozamos hagyatéki számadás: „Leltár Basirus, hajdani durhami predendárius, a Gyulafehérvári Főiskola rektora lakásában nevezettnek távozásakor talált tárgyakról: török szőnyegek, ruhák 150 birodalmi tallér értékű ágybéli holmi 120 birodalmi tallér értékű selyem doktori díszruha selyem ágykárpit ezüstkanalakkal teli láda aranypoharak Leltár Apáczai Csere János, a kolozsvári kollégium tanára Magyar utcai lakásának berendezési tárgyairól: egy köntöstartó egy padocska egy feketére festett asztal egy festetlen két nagy két kis karosszék két ágy” Drámaíróink közül az egymást követő évtizedekben három szerzőt is inspirált gyötrelmes, diadalmas élete. A sort Berczeli A. Károly nyitja Válaszúton c. színművével 1954-ben. Időrendben őt követi Németh László Apáczaija a hatvanas évekből. A monumentális, öt-felvonásos dráma mindent igyekszik elmondani a címszereplőről és koráról. Természetes központjába a tudóst és iskolaszervezőt állítja. Emellett a magánembert is igyekszik megmutatni, gyöngéd érzékenységgel ábrázolva Apáczai Alettáját, a kettejüket összefűző hitvesi szeretetet. A felvonások sorrendjében próbáljuk a darabot ismertetni, a rövid foglalat a következő lehet: Az I. – expozíció szerepét betöltő – egység Apáczai családi viszonyainak, életkörülményeinek, pedagógiai hitvallásának bemutatása. De már megjelenik a nagy ellenfél, Basirius is. Németh László itt még csak sejteti, hogy a két ember pengeváltása folytatódik, s keményebbé válik a jövőben. A II. egység Basirus contra Apáczai – a hivatalos vita, amelynek végén kimondatik a tudós professzort sújtó, kemény, büntető ítélet. A III. egységet sokféle szálból szövi az író. Egyfelől huncut, könnyed – olykor vaskos diáktréfák szem – és fültanúi lehetünk. Elhangzanak az enciklopédia egyes anyagának tréfás, humorral átszőtt kommentárjai. Megtudjuk, hogy a mesterük mellett protestáló deákok miféle bosszút foganatosítanak egyik árulója ellen. Ezzel együtt hírek, melyek rémhíreknek tetszenek első hallásra, áramlanak a városba. Beteljesülni látszanak az asszonyi rémálmok Erdély és a város sorsáról. A IV. egység már a cáfolhatatlan bizonyság. Valóban ég a ház, a haza. Ennek egyik súlyos jele, hogy az Apáczainál lelkesen tanuló ifjú Bethlent családja hazaviszi. Teljes a csőd. Az V. felvonás tragikus végjáték Apáczai agonizálásáról, haláláról. A darabot a veszprémi színház társulata mutatta be. Az ősbemutatóra ajánlkozó, vállalkozó veszprémiekről többek között ezeket írja Németh: „A veszprémi Petőfi Színházat azért szeretem, mert vezetőiben van bátorság a jóra, színészeiben kedv a nehezebbre... Most megint egy nyaktörő kísérlet tervével álltak elő, az Apáczai ősbemutatóját akarják városukban megrendezni. Ennek a darabnak a nehézsége nem a tárgyában van, nem is a szerepeiben. Az, hogy Apáczai, ez a makacs idealista, minden vereségre új, még merészebb pedagógiai tervvel felelt, akárki megértheti. A XVII. század is elég hálás szerepekkel népesíti be színpadomat. A baj, a szereplők nagy száma..... Egy iskolavárosban tán nem lenne lehetetlen egy műkedvelő együttest szervezni a hivatásos köré s azokkal játszani el a hozzájuk szóló darabnak --- diákszerepeit.” (Íme egy drámapedagógiai utalás.) Páskándi Géza: Tornyot választok c. drámáját 1972-ben írta. Mind az időpont, mind a tárgy tudatos választás volt. 1972-t az UNESCO a Könyv Nemzetközi Évévé nyilvánított. Az író bevezető tanulmányában kifejti, hogy ehhez a nemzetközi ünnephez a legméltóbban kapcsolódó téma számára Apáczai volt. A hármas osztatú szöveg első részében a „tudós” Páskándi hallatja szavát áttekintve a különböző kötődésű, meggyőződésű, felfogású Apáczai értelmezők, kutatók munkásságát. Még arra is ügyel, hogy a többnyire magasztaló, süvegemelő interpretálás mellett /Bod Péter, Bethlen Miklós, Gyalui Farkas/ a kétkedők álláspontja is helyet kapjon áttekintésében. Így említi Szily Kálmánt, aki 1889-es írásában egyszerűen kompilátornak titulálja Apáczait. A dráma izzó szenvedélyű szövegének legmegrendítőbb, leghatásosabb része a tudós professzor emberi, filozófiai, pedagógiai krédója: „Akartam, hogy tudjunk már egyszer magyarul is filozofálni, gondolkodni...” „Én olyan iskolát akarok, amelyik sem sokaságában, sem pedig tudományában nem marad el a külhoniak mögött.” „Gyűlölöm a szellemi restséget, az ész tunyaságát: igenis a jóra való okosságot tartom a legtöbbre. Az észt. A kételkedés és gondolkodás jogát. ...Elegem van a butaságból, sötétségből...mindenből, ami az eszem és az eszünk ellen történik.” A dráma szövegét követi „Az értelem görbületei” – című önértelmezés. Ez tartalmazza a szereplők jellemzését. Páskándi Apáczairól így ír: „...soványnak, inasnak, izzó szeműnek képzeljük el. Egyetlen, kissé ellenszenves vonása olykor szinte szadisztikus, mazochisztikus, hajthatatlansága. Ez azonban jelleme intranzigenciájából adódik: nemalkuvó – más jellemmel szemben áthatolhatatlan akar maradni, ő azonban minden jellemen át szeretne hatolni. Lobbanékony, konok típus. Kész a sértésre és a sértettségre. Van benne valami – paradoxon ez! – felvilágosult fanatizmus. hiszen a felvilágosultság kezdetben ugyanolyan fanatikus lehet, mint bármi más. Megalkuvás is van benne.” Végezetül engedtessék meg egy utópisztikus gondolat, álom. Milyen jó lenne, lehetne filmre vinni ezt a csodálatos életet. Mondjuk egy Európai Unió projekt oltalma alatt, holland-magyar-román koprodukcióban.

Oldal: Apáczai Csere János emlékkonferencia -anyaga
A Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozata - © 2008 - 2024 - pedagogiaitarsasag.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat