Magyar Pedagógiai Társaság

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozat

Nyíregyháza 2009

PEDAGÓGUSHIVATÁS

A 2009. május 6-án, Nyíregyházán a Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozata által szervezett Biblia és Pedagógia című rendezvényen elhangzott előadások változata

Kocsis Fülöp:

 A KERESZTÉNY NEVELÉS ALAPVETŐ ESZKÖZEI

Mindenekelőtt szeretném kifejezni tiszteletemet és nagyrabecsülésemet a jelenlévők iránt, s Önökön keresztül a magyar társadalom pedagógusai iránt, mert a pedagógusok a nemzet apostolai, akik nagyon-nagyon sokat tehetnek a népért, a nemzetért. A nevelésnek a feladata, amit a legtöbben küldetésszerűen, hivatalosan vállalunk, hihetetlenül nagy erőt képvisel a társadalomban.

Lehet, hogy egy kis csalódást jelent az előadásom, mert nem arra vállalkozom, hogy számbavegyem és elemezzem a keresztény nevelés eszközeit. Egyszerűen szeretnék megrajzolni egy olyan modellt, amely segítséget adhat, hogyan tudnánk még jobban nevelni. A keresztény nevelés alapelvei közül egyetlen egyet emelek ki, mely, mégis a legfontosabb. Szeretnék rámutatni ennek eredetére és működésére, hogy miért is annyira nyilvánvaló ez az egyetlen kiemelt nevelési elv. Ez pedig nem más, mint a minta.

A nevelésben mintát állítunk a nevelt elé, a gyermekek, az iskolások, a hallgatók elé, amely mintát a gyermek, a diák önkéntelenül követ. Nem azért követi, mert én rá akarom venni, mert sikerül meggyőznöm, hogy érdemes követni. A leképezés, a mintának a követése voltaképpen az emberi természetünknek az alapelve: teremtettségünknél fogva követjük a mintát. Nevelők lévén nem szükséges részleteznem, hogy a gyermek hogyan követi szüleinek a példáját, hogyan beszél (ugyanolyan mozdulatokkal, hangsúllyal stb.). Ugyanez történik az iskolában és a felnőtt társadalomban is, csak ott már talán nem annyira világosan érzékelhető módon. Ott inkább azt figyelhetjük meg, hogy ha van olyan személyiség, olyan alkat, akinek erős a mintaértéke, az sokkal erősebben hat. Egy előadó is, ha sugárzó személyiség, akkor máris jobban hat azokra, akik hallgatják. Ha viszont gyenge személyiség, aki magát se találja meg igazán, nem találja az életben a helyét, lehet, hogy nagy tudással rendelkezik, de mégis, valamiképpen nem megy át az az átadandó tartalom, amelyet elvárnánk ettől a mintaleképezéstől.

Honnan is származik ez? A kezdetektől. Amikor az Isten megteremtette az embert. Saját képére és hasonlatosságára teremtette. A keleti atyák ezt úgy magyarázzák, hogy egyszerre lehetőséget és egy feladatot adott neki. A saját képére és hasonlatosságára: képmás az ember, az Istennek a képmása - ez adottság. De hasonlítania is kell hozzá, ez pedig a feladat. Belénk van ültetve az Istennek a képe, viszont a mi feladatunk, hogy hasonlítsunk Rá. Ez egyrészt ajándék, másrészt felelősség. Ha innen szemléljük, akkor már megértjük, hogy mindjárt a legelső ember is oly módon részesült a nevelésben, hogy Isten saját magát állította eléje például, és az ember önkéntelenül meg is próbált hasonlítani rá. Nem azért, mert az Isten - mint egy tanár - figyelmezteti, hogy legyél olyan, mint én. Nem. Az ember önmagától fogva, teremtésénél fogva az Isten képét mintázza. Mivel tudta rávenni a sátán az embert a bűnre? „Ha esztek a fának a gyümölcséből, olyanok lesztek, mint az Isten" - ezzel tudta megfogni őt. Mert benne volt ez a vágy, hogy olyan akar lenni, mint az Isten. A hiba ott történt, hogy mindezt a saját elképzelései, a saját tettének az eredményeképpen akarta elérni. Hiszen nem kell azt gondolni, hogy az Isten féltékenyen őrizte a saját képét. Épp ellenkezőleg: belénk ültette és parancsot adott, hogy hasonlítsunk hozzá.

Ezt a feladatot adta teremtményi mivoltunknál fogva. De Ő meg is rajzolta ennek az útját! Ha ezt végigjárta volna az ember, szépen beteljesült volna az Isten akarata, hogy az ember olyan legyen, mint az Isten. A görög nyelv még jobban megvilágítja ezt, amikor arról beszél, hogy az ember az Isten képmása. Az ember előtt álló kép=ikon maga az Isten. Az ikon előtt állva a teremtett ember önnön tökéletes képét látja. Isten arca az ember megtisztult, megvilágosult tekintete. Már csupán a szépség vonzása miatt szeretne olyanná lenni ő is. Mindjárt a teremtés pillanatától így van felépítve az ember, hogy az előtte álló képet, ikont akarja követni. Ez az oka annak, hogy a gyermek, mint a viasz, mindenféle lenyomatot könnyen felvesz a lelkébe, azt követi, ami előtte áll. Eképp tehát könnyen megértetjük, hogy miért a minta az, ami a nevelésben a legfőbb elv lett. Lépjünk tovább! Hogyan jelenik meg ez a gyakorlatban? Azzal a tudattal kell élnem, hogy a rám bízottak az én személyiségemet, az én életem, egyéniségem értékeit fogják követni, sőt, szeretném is, hogy azt kövessék. Rendkívüli feladat! A nevelés nem abból áll, hogy jól megismerem a nevelési elveket, rengeteg szakkönyvet olvasok hozzá, kitanulom a pedagógia minden csínját-bínját, hanem hogy én magam olyan emberré váljak, aki követhető. Amikor nevelni szeretnénk a gyermekeinket, akkor önmagunkat kell nevelnünk. Önmagamat kell alakítani olyanná, hogy az követhető legyen. Itt teljesül be a nevelés.

Be kell látnunk, hogy mindnyájan bűnös emberek vagyunk, sokat tévedünk, sok hibánk van. Eleve kudarcra van, tehát, ítélve a nevelésünk? Nem. A nevelő munka az önneveléstől függ. Az én életem nevelése folyamatos javulást kell, hogy mutasson, és akkor a minta felmutatásának hatékonysága is folyamatosan javul és egyre értékesebb lesz. Az önnevelés nemcsak a kamaszkor és fiatalkor táján van jelen. Az önnevelés folyamatos. Folyamatosan figyelni kell önmagamra, hogy ne hagyjak magamban megalkuvás módján olyan minta-darabokat, amelyeket nem szeretnék, hogy mások kövessék. Folyamatos munkát követel tőlem, hogy egyre jobban megismerjem a saját hibáimat, folyamatosan küzdjek ellenük. Egyre jobban hitelesítsem az isteni mintát, és azt az értéket mutathassam föl mások számára. Természetesen nem magamutogatásról van szó. Elegendő hordoznom önmagamat a társadalomban, mert ha az eléggé értékes, az mindenképpen hatékony mintává válik. Ha az ember az Isten képmása, és belé van ültetve ez a vágy, hogy hasonlítson is az Istenre, akkor tudnia kell, hogy ez a követési folyamat továbbadódik. Követnie kell a mintaszerű értéket, hogy azt tudja továbbadni. Akarjon olyan lenni, mint Isten. Próbálja megérteni, hogy milyen az Isten, kutatni az Ő értékeit, s minél jobban akar hasonlítani az Istenre a nevelő, szülő, annál jobban működni fog ez az elv, hogy mintaképül szolgáljon mások számára. </p><p>Jézus óta mindez sokkal könnyebb. Mert Krisztusban beteljesült, ami a teremtésben elindult, de az ember bűnbeesése miatt nem ért célba. Az embernek olyannak kellett volna lenni, mint Isten, de a saját erejéből akarta ezt elérni, és csúfos kudarcot vallott. Jézusban azonban beteljesült ez a vágy. Jézusban az ember olyan, mint az Isten. Ő Isten és ember. Benne az ikon tökéletessé vált. Aki rátekint Krisztusra, az látja a tökéletes embert, aki pontosan olyan, mint az Isten, mert Ő maga az Isten. Itt élt közöttünk egy ember, aki minden emberi cselekedetet ugyanúgy megélt, mint mi, de az őskép tökéletes mintája szerint.

Krisztusra kell tekinteni, Őt kell figyelni, Őt kell követni. Mindig ez az alapelv: Krisztus milyen életet élne az én helyzetemben, itt, a XXI. századi Magyarországon? Krisztus követése az igaz nevelés útja. A leghétköznapibb cselekedetekben mintául tekinthetem, hogy itt, most Krisztus mit tenne az én helyemben. Ez segít ahhoz, hogy az életemet egyre jobban hozzáigazítsam az Isten tervéhez. Egyre jobban hasonlítsak Krisztushoz. Minél inkább teljesül bennem az Istennek az a terve, ami a teremtés feladatánál fogva adatott, annál eredményesebbé válik a nevelésem. Annál hatékonyabban tudom segíteni én is a rám bízottakat, hogy egyre jobban hasonlítsanak az Ősképhez, Istenhez, egyre közelebb kerüljenek Hozzá. Ez a nevelés végső célja.

DR. Gaál Sándor:

A BIBLIA EGÉSZE, MINT A NEVELÉS ESZKÖZE, ÉS A TELJES NEVELÉS A BIBLIA ÁLTAL

„ Fiatalságunk rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink nem állnak fel, amikor a helyiségbe lép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok."

„ Nem táplálok semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes."

„A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé szüleikre. Nem lehet messze a világ vége."

„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat."

A négy idézet keletkezési idejének megítélése tekintetében azt gondoljuk, hogy nem vagyunk nehéz helyzetben. Hát persze: a mi időnkről, a saját nemzedékünkről, a mi fiataljaink bemutatásáról hallottunk. Meg fogunk lepődni! Az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470-399), a másodiki Hésziodosztól (Kr.e. VII.sz.), a harmadik egy 2000 évvel ezelőtt élt egyiptomi szerzetestől, az utolsó pedig egy babiloni, több, mint 3000 évvel ezelőtti tapasztalat megállapítása. És még csak egyet a közel 500 évvel ezelőtt megszólaló Erasmustól: „ Hány meg hány embert dönt a nyomorba, vénít meg időnap előtt, vagy visz a sírba gyermekeinek erkölcstelensége! Ismerek igen kiváló főurakat, kiknek számos gyermekik közül alig maradt meg egyetlenegy, viruló állapotban, egyik a szépítgetve „francia betegségnek"-nek nevezett nyavalyában senyved, a másik egy versenyívásban dőlt ki, a harmadikat akkor szúrták le, mikor éjszaka álarcosan csatangolt.." Ezt követően, korunk fiatalságának jellemzésébe illendő lenne alapos, tematizált szempontsor alapján belebocsátkozni. Nem tehetjük, csupán sok között egy elfogadható megállapítással hadd járuljunk a mindennapokban megfogalmazott fiatalságot érintő, de azzal őket alig-alig elérő, s még kevésbé magható kritikánkkal. Így ír erről egyik debreceni kollégám:

"A XXI. század fiataljai nem a XX. század második felében volt fiatalság magatartásával jellemezhetők. „A maiak már nem lázadnak, hanem fogyasztanak... Napjainkra az autoritásvesztés, szekularizáció, egoizmus, a családok széthullása, és a hedonizmus lett jellemző társadalmi tünetté."  Hans Küng: „ma már nem a szexualitás és a bűn elfojtása a jellemző neurózis, hanem a tájékozatlanság, a normahiány, a jelentéktelenség, értelmetlenség érzete, az üresség, és ezzel együtt a moralitás és vallásosság elfojtása"

Tisztelt Hallgatóim! A Biblia Éve lezáródását követően úgy gondolom, hogy méltó és aktuális továbbvinni azt a gondolatot, amely a 2008. évben a történelmi egyházakban megfogalmazódott. Éppen ezért kiemelt jelentősége van annak a konkrétságnak, amely mostani konferenciánkon hivatott megvalósulni: hogy nevelésre szükség van, s ebben a Szentírásnak kiemelt szerepe lehet. Talán ezt általánosítva még túl korai lenne újra kijelenteni, hogy az általános magyar nevelésben ennek elfogadott helye, szerepe van. De tagadhatatlan, hogy a néhány évtizeddel korábbi állapotokhoz képest javuló a Bibliának az oktatásban fel-fel bukkanó szerepe: magyar, történelem tárgykörökön belül, de azért javarészt csak ott ahol elkerülhetetlen egy irodalmi mű értelmezése, egy-egy történelmi kor elemzése kapcsán. Érdemes lenne neveléstörténeti szempontból ezt megvizsgálni! Az amivel én szeretnék hozzájárulni mai témánk kibontásához annak tulajdonképpen egy bibliai idézet a foglalata: „A teljes Írás Istentől ihletetett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a magjobbításra, az igazságban való nevelésre.. „ 2Tim.3,16 - tehát magának a Szentírásnak „önmagáról" alkotott, s általunk elfogadott, sőt kiindulópontnak tartott kvalifikációja.„A teljes Írás alkalmas a nevelésre" - teljes nevelésre. Nevezzük ezt a mai korban olyannyira divatos holisztikus megközelítésnek, a teljes emberi létre, életre kiterjedő tudományos módszernek, vagy akár életszemléletnek. Ezt a holisztikus szemléletet szeretném néhány gondolatban körbejárni. A Biblia nevelésre való alkalmassága abban az egyedi voltában van, hogy tartalma a mindenségre terjed ki. Nem egyszerűen olcsó módon univerzálisnak mondható, hiszen korunkban ez a minősítés félő és gyanús, hiszen ami mindenre jó, az rövid próba után bebizonyosodik, hogy igazán semmire sem jó. A multifunkcionális dolgok igazából semmiben nem átlag felettiek.

A bibliai univerzalitás valóban az Univerzumra kiterjedő igényességű! A bolygóktól, a föld mélységéig. A holtak hazájától a földöntúli valóságig terjed. A tenger túlsó partjától a hajnal szárnyain való járásig. Fizikai és szellemi, azóta is az ember számára bejárhatatlan mindenség nyer megjelenítést és megörökítést benne. Ami azóta is érdekli, érinti, izgatja az embert. Persze többnyire az ókori ember kifejezéskészletével találjuk a Bibliában megörökítve. Alkalmas a nevelésre az életszemlélet/filozófia alakításra, hiszen olyan időbeliséget ölel át, amit filozófiai rendszerek többnyire inkább részben, mint egészben mertek megközelíteni. Mire gondolunk itt? Arra a tényre, hogy a teremtést hitvallásalkotás formájában megfogalmazó zsidó gondolkodás visszamegy a kezdetekig, hogy hírt adjon arról az emberi kezdet előtti létről, amely volt és kiindulópontja lett a mi létezésünknek.És tulajdonképpen ezzel az idő, időnk előtti létezés híradással jó alapot adjon a mi időbeliségünknek. Tehát világtörténelmi kezdetet fogalmaz meg egyfelől. Világtörténelmet jegyez hol szélesebb, hol keskenyebb sávon. És kivezet, pontosabban elvezet az idő lét utáni valóságba is. Hiszen az apokaliptikus híradások után bepillantást ad abba a valós létbe, amelyben idő, kronosz nincs, de létezés van. Hogyne lenne alkalmas az időkeretek között létértelmet, értelmet kereső embernek tartása kialakításához, a honnan jöttünk és hová tartunk bizonyosságának dokumentációja. A teljes Írás sokképpen értelmezett, magyarázott egysége a teljes embert célozza meg. Bemutatva hacsak néhány villanásban is a bűneset előtti, romlatlan istenképűséggel megajándékozott ember életállapotot - ez vágyat, emléket, normát, értelmet adhat minden későbbi állapotunkra, útkeresésünkre. Aztán ugyancsak villanásszerűen a megsérült istenképűség állapotát testvérgyilkosságtól a genocídiumig menőkig, sok-sok Izráelen belüli és annak határán kívüli események bemutatásával.

De nem ez a teljes emberkép bemutatás, hanem az elveszett utáni vágy mellett a helyreállás lehetősége is megjelenik a Szentírásban. Az emberré lett Isten útja által, az új ember, a megigazulás lehetősége által. Sőt továbbmenve ott van a Pál apostol által 2. Ádámnak nevezett Krisztus-feltámadás által a visszaállított, feltámadásban megfogalmazott teljes egzisztenciarendeződés nagy lehetősége. Aligha van ember által művelés alá vett tudományterület, filozófiai irányzat, gondolkodó áramlat, amely a teljes emberi lét bemutatását, megoldással együtt ilyen széles sprektumban merné felvállalni.

Ez a Biblia.A holisztikus szemléletmód nem csak az ember történeti, idői/térbeli távlatait világítja meg, hanem egészen egyszerűen, természetesen a földi életkereteinkre a lehető legkülönbözőbb, s mondhatjuk minden területen bemutatja az embert a maga lehetetlenségeivel, lehetőségeivel együtt. Ilyen a fogantatás: 139. Zsoltárban, kizárja az élet kezdetének magzati vitathatóságát, vagy a gyermeklétben a rosszul nevelés, jól nevelés variációinak soksága: Jákób által elkényeztetett tarkaruhás József, és a nagyanyai, anyai hitből sarjadó újszövetségi munkatárs Timóteus.Ott van tabuk nélkül az ifjúkor összes kihívása: Júda és Támár testvérerőszakja, az Énekek Éneke felülmúlhatatlanul szép szerelem megörökítése. A képes anyagban hátrahagyott tékozlófiú kirohanása és visszatérése, beleszőve az eminensnek gondolt, de gonoszindulatú nagyobbik fiú tettekig nem merészkedő ágaskodó vágyát.De szól a Biblia és az idős kor nehézsége és szépsége dolgairól is. A generációk együttélésének lehetőségéről és kimondhatatlan hasznáról. Nem véletlenül találjuk az egyik izraeli átokformában: ne legyen a házadban öreg. Mert az idős ember hiánya a családban csapásnak számított. Holisztikus igényű a Szentírás abban az értelemben is, hogy nem csak megállapítja az ember nyomorúságos állapotát, korlátolt létét, hanem előtárja, előadja, s egyenesen felkínálja az Isten által kidolgozott szabadítás, szabadulás útját. Az önmaga által, önmagát megkötözötté tett ember Isten általi szabadítása ez. Tehát nem egyszerűen diagnózist állít fel, hanem a gyógyulás útját is bemutatja.

Érdekes módon nemcsak történelmet foglal magába, hanem a Bibliai úgy, ahogy ma van az ember mindenkori jelenében az ember, az egyes ember és az emberiség történelmét folyamatosan befolyásoló erővel hat. Nem csupán betű, hanem az Isteni kinyilatkoztatás okán történelmet író, befolyásoló kijelentés. Amikor egy-egy igazsága, Igéje sok esetben alig magyarázható módon hatalmába keríti az embert, s éppen ezáltal felszabadítja a maga fogságából, korlátai közül. Meggyőzően tudatunkra ébresztve például, hogy a törvény az nem korlát, hanem a szabadság útjelzője. Meggyőzve arról, hogy addig tart a szabadságom, egészen addig, amíg a másik szabadságát nem sérti. Tehát, életformáló ereje van -Pál- fordulást bárkiben, bármikor előidézni képes a Lélek ereje által. Ingo Baldermann így fogalmazza ezt meg egyik könyve fejezetcímében: „ A Biblia nyelve nem értelmezi akarja a világot, hanem megváltoztatására akar hatást gyakorolni." De hatásának definiálásakor is azt kell mondani, hogy teljességre törekszik és arra is jut.A ma oly nagy jelentőségű és lehetőségű kommunikáció vonatkozásában sem állíthatunk mást a Bibliáról. Bár az előbb idézett Baldermann szerint a Biblia nehéz nyelven beszél, mégis a benne található kommunikációs csatornák és formák arra mutatnak, hogy nem csak az adott korban megszólaló és megszólító igényű, hanem a korábban említettek szerint minden emberi kultúrára, korra ható kommunikációval bír. Jóllehet ezt a mai kommunikáció tudomány rendszerezni is tudja. Alapvetően ez azzal az Isten-szándékkal magyarázható, amely a Szentírás rész és teljes üzenete mögött áll.

Azért említsük meg a bibliai kommunikáció főbb vonalait: Vertikális, hiszen alapvetően Isten szándék érvényesül benne, tehát felülről lefelé halad. A transzcendenstől teremtményig. Ez teremti meg a kölcsönösség adta lehetőség alapján annak a lehetőségét, hogy az egyébként erre képtelen ember visszaválaszoljon Istennek: kommunikáljon vele. Horizontális kommunikáció, amely az előző függvénye sok esetben, amikor az Isten üzenete a közvetítő emberben megragadva továbbadásra kényszeríti őt, és az ember- ember közötti kommunikációs kapcsolat is megépülhet ezzel.Holisztikus abban az értelemben is, hogy első renden ugyan az Istennel, és emberrel való kapcsolat megépítését szolgálja, de ez annak a folyamatnak a kiindulópontja, amely eredményeként a teljes emberi életrendeződés folyamata indul el.Tehát, a Biblia által támasztott és táplált hit nem önagában és nem önmagáért való, hanem teljes emberi egzisztenciát befolyásol. Pl. szociális érzékenységet ébreszt - ez a keresztyén karitász alapja, ugyanakkor arra is képesít, hogy a rászorultság esetén a másik ember karitatív odafordulásának elfogadását is kimunkálja.

Ugyanígy az önfegyelem, önmegtartóztatás, lemondás vonatkozásában is hathatós, s mint ilyen az emberi erkölcs, morál kereteit adja meg, s felhatalmaz az ennek megfelelő életre.

A Biblia mint Isten szava a nemzedékről-nemzedékre való gondolkodás struktúráját építi ki. A mi reformátusnak mondott zsoltárunk, - persze nemcsak a mienk! - a 90. Zsoltár ennek a himnusza: Uram Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Most, ez a nemzedékekben gondolkodni tudás létkérdés, mert ennek korunkban jelentkező hiánya, a fogyasztói társadalom megjelenésével és térhódításával ezt kilúgozta az emberi kollektív tudatból is: Az vagy amid van, az vagy, annyit érsz, amit megeszel vagy más módon élvezettel elfogyasztasz. Ahogy a legelején mondtuk a mai fiatalság jellemzője nem is elsősorban a lázadás, hanem a fogyasztás. A nemzedékek összefüggésében való létértelmezés a mai ökológiai és ökonómiai válság hathatós kezelője lehet. A föld, minden értékével, amit apáinktól örököltünk, ugyanaz a föld, amit mint apák, a fiainkra örökítünk át. A Bibliai sokoldalúságának bizonyítéka a már említett kommunikáció tekintetében a benne szereplő könyvek, fejezetek műfaji sajátosságával, rendkívül sokoldalúságával igazolható. Ez pedig azt igazolja, hogy Isten minden módon el akarja érni az embert megmentő szándékával, életformáló erejével. Így kerül rögzítésre a Bibliában emberi szavakban: a történetírás, szépirodalmi-költői műfaj, prófécia, rendkívül gazadag képes beszéd, úti beszámoló, személyes hangnemben megfogalmazott élményanyag és a mai kor emberét különösen is érdeklő apokaliptikus képanyag. Igaz, hogy a kezünkben levő Írás papír alapú, de eredetiben megint csak nagyon sokoldalú módon keletkezett:

- Isten szól Mózesnek az égő csipkebokorban, mint jelenségben és érthető, értelmező szavakban, szól látomásban vagy olykor látomássorozatban a prófétáknak,- egyértelmű üzenete jelenik meg a természeti jelenségek által: Vörös-tenger eseménye, és a pusztai vándorlás sorozatcsodái: víz, fürj, manna, tűz és felhőoszlop.  Szól kézírásban: az első eredeti kőtábla dokumentációról azt olvassuk, hogy Isten maga írta, adta Mózesnek, aki aztán látva a nép engedetlenségét eltörte azokat,- a történelmi eseményekbe való egyértelmű beavatkozással: egyiptomi szabadulás vagy később az asszír, babilóniai támadás és fogság tényében.

- És ahogyan a Zsidókhoz írt levél mondja: „az utolsó időkben legtökéletesebben a Jézus Krisztus által." És túlzás nélkül állíthatjuk azt, hogy Istennek az ember felé közeledésében a Krisztus lét az Isten ember közötti kommunikáció szuprelativusza, amelyet a Lélek kiáradásával visz tovább.Krisztusban emberként: emberi hangon, adott nyelven, emberi érintésben fejezi ki az emberiségre vonatkozó szándékát: szereti az embert, a világot. Isten lénye maga a szeretet. Jézus Krisztus lét-kommunikációjának ez a lényege: az embert mindenáron, a saját maga szenvedése árán is szerető Isten. És ez a kommunikáció, minden más félreértett vagy inkább félremagyarázott üzenetet felülír. „Jöjjetek énhozzám!" - ez Isten meghívása, a teljes Biblia komoly foglalta. És ez a hívás, ha meghallgatásra, elfogadásra talál, akkor teljesül az, hogy az ember „megemberül": Urával és embertársával való kapcsolatának helyreállásával. Így láthatjuk, tehát sok más fontos szempont mellett a Bibliánkat, amely a holisztikus természetéből fakadóan: alkalmas a nevelésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Minden korban, a mi korunkban is.

Tóth Katalin: BIBLIA A GYAKORLATI NEVELÉSBEN

Nagyon érdekes elemzés jelent meg az Országos Rádió és Televízió Testület, az ORTT honlapján az országos TV csatornákon műsorra tűzött gyermekműsorok főbb jellemzőiről.  A durván 400 vizsgált programnak több mint 60%-a tartalmazott valamilyen erőszakos jelenetet.  Műfaját tekintve ebből 202 rajzfilm volt.  A leggyakoribb agresszivitási formát a verbális erőszak képviselte, de volt példa vandalizmusra, kínzásra, gyilkosságra és tömegpusztításra is. . Az Amerikából és Japánból importált gyermekműsorokban látható a legtöbb, sokszor épp az igazság és az élet védelmére hivatkozó, legalizált, a konfliktuskezelés egyetlen alternatívájaként bemutatott agresszió, erőszak és brutalitás. . A gyermekműsorok uralkodó nyelvezete a szleng, de az extrém nyelvi kódok és trágár szavak dominanciája is megfigyelhető.

A zeneválasztásban igénytelenség tükröződik. „Legtöbbször nagyon egyszerű, semmilyen élvezetet és információt nem nyújtó, a zaj szintjére redukált „olcsó" zene kíséri a gyermekeknek szánt képsorokat."  Szerelem sajnos, szexualitás szerencsére elhanyagolható mértékben volt jelen a vizsgált műsorokban. A szeretet és a szerelem, mint a végső, áhított cél már nem tartozik a hősök álmai és vágyai közé, hanem eltörpül világmegmentő vagy éppen azt leigázó terveik mellett. Az okos és bátor parasztfiú és a szépséges királylány vagy a ravasz róka és a szorgalmas hangya története már nem igazán vonzza a gyermekeket. Sokkalta inkább a felismerhetetlen agyszülemények, Pokémon, Godzilla és társai.

Elmosódni látszik a határ a pozitív és negatív szereplők között. A pozitív hős már nem rendelkezik olyan jellembéli tulajdonságokkal, amik őt ki- és felülemelik, élesen megkülönböztetik és elválasztják a negatív hősöktől. Eltűntek az univerzális szimbólumok, melyek segítettek a gyermekeknek eligazodni az erkölcsi és morális normarendszerek útvesztőiben. A mesékben is az éppen aktuális divatirányzatok határozzák meg a preferenciákat. Nincsenek olyan konfliktus- vagy élethelyzetek, amelyeknek a megoldásai - az említett erőszakot leszámítva - egyértelmű magatartási sémákkal szolgálnának a gyermekek számára. Eltűntek a dilemmák, az értelmi és emocionális problémák, helyettük valami passzív kívülállás figyelhető meg a műsorokban. Már csak az imént kapott ízelítő alapján is el kell ismernünk, a keresztény szellemben történő nevelés egyik nagy ellensége éppen ez az amúgy hihetetlenül sokoldalúan felhasználható médium, a televízió.

„Ami - idézem - egyszerre: az emberiség jótevője, eleven összekötő kapocs az egyén és a társadalom, hazánk és különböző országok, ember és világűr között, a gyermekek dadája, a fiatalok iskolája, a felnőttek szórakozása, az öregek társasága, a tömegek pihentetője és informálója, és egyúttal az emberiség megrontója!, a szem, illetve a szellem rágógumija! ... A film és a televízió minden eddig ismert kulturális jelenségnél hatékonyabban épül be a felnőttek, a fiatalok - és a gyermekek - életébe," és nekünk kötelességünk és felelősségünk számolni ezzel a ténnyel. Ahogyan anno a kereszténység gyors terjedésében óriási szerepe volt nem csak a Római Birodalom jól megépített útjainak, fejlett hajóforgalmának, egységes jogrendjének, jól szervezett közigazgatásának, az akkori világnyelv, a görög használatának, hanem a vallási és erkölcsi dekadenciának is, úgy van ill. lehet ma óriási szerepe a keresztény nevelésben, a televízió és a film pozitív és káros hatásainak egyaránt. Egyszerre repítheti előre ügyünket és késztet bennünket radikális ellensúlyozásra.

A keresztény nevelésnek (= Biblia a gyakorlati nevelésben) két fontos célja van, két fontos területen fejthet ki televízióval és minden más ártalmas külső hatással és befolyással szembeni ellenpontozást.  Az erkölcsi-etikai érzékenység felébresztése és fejlesztése. Erre az ember-ember relációkban, a mindennapi, gyakorlati életben van szükség. A bibliai történetek, valamint a Jézus életét feldolgozó és bemutató filmek és rajzfilmek - ha már mindenképp erre van szükség - ehhez adnak nekünk alapot és segítséget. Ezek a történetek és elbeszélések már önmagukban, szimplán olvasva vagy elbeszélve, elmesélve is alkalmasak arra, hogy ellenpontozzák a gyermekekben és a fiatalokban mindazt az erkölcsi-etikai képlékenységet, bizonytalanságot és zavart, ami eleve bennük van, és amit a film és a televízió sokszor éppen hogy nem oldani, hanem csak fokozni tud.

Jól tudjuk, hogy a gyermek lelki fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a mese, az elbeszélés, a történetmondás. Ennek segítségével tesz szert a gyermek és később a fiatal ön- és emberismeretre, ennek segítségével építi be személyiségébe a jóval szembeni szimpátiát és a rossz iránti ellenszenvet, ennek segítségével alakul világképe, ez segíti kérdései megválaszolásában, konfliktusai, élethelyzetei megoldásában, feszültségei feloldásában. A bibliai történetek, a világ teremtésével, a bűnbeeséssel, a Bábel tornyával és az özönvízzel foglalkozó őstörténet, az ősatyákról (Ábrahámról, Izsákról és Jákobról) szóló elbeszélések, József, Mózes, a bírák és a nagy királyok (Saul, Dávid és Salamon) történetei, valamint Jézus csodatételei, különösen pedig példázatai (Tékozló fiú, Gazdag és a Lázár, Irgalmas samaritánus) mind-mind kiválóan alkalmasak a gyermek és a fiatal értelmi, pszichológiai és spirituális igényeinek ill. érettségének megfelelő, azzal jól harmonizáló elbeszélésre és tanításra, személyiségének fejlesztésére. (Az evangélikus hitoktatásnak különösen is alapja ez az egyes bibliai témákhoz 3 évente szisztematikusan és ciklikusan visszatérő, azokat spirálszerűen mind jobban és elvontabban kibontó és bemutató tanítás.)

Megdöbbenve csodálkoznak rá elemista és gimnazista korú diákok, mennyire mai, mennyire aktuális, mennyire róluk szóló, mennyire jó értelemben földhözragadt és emberi, mennyire izgalmas könyv - még a sok rajz- és akciófilm mellett is - a Biblia. Vannak benne óriások, csodák és angyalok. Erőszakos jelenetek és háborúk. Folyik itt is patakokban a vér. Történnek gyilkosságok, még testvérgyilkosságok is - az Isten Fiának kivégzéséről nem is beszélve. A Biblia is elbeszél incesztussal (Lót és lányai), homoszexualitással (Sodoma és Gomora), és házasságtöréssel (Dávid és Betsabé) kapcsolatos történeteket. A Biblia is nyíltan beszél a szerelem szépségéről és öröméről, bűnről és bűnhődésről, fájdalomról, kétségbeesésről, szorongásról, félelemről, csalódottságról, árulásról, haragról és indulatokról, barátságról és ellenségeskedésről, szeretetről és gyűlöletről, megbocsátásról, irgalomról és bosszúállásról, hitről és hitetlenségről, elbukásról és újrakezdésről, életről és halálról.

Mégis, a bibliai könyvek történeteiben, példázataiban és elbeszéléseiben olyan formán történik mindez, hogy egyszerűen nem kérdés, ki számít pozitív hősnek, követendő példaképnek és ki nem. Egyértelmű, hogy kivel és mivel lehet azonosulni és kivel és mivel nem. Egyértelműek a morális és etikai normák. Nincsenek erkölcsi útvesztők. A jó mindig jó marad, a rossz pedig mindig rossz. Kínálják magukat a különböző élet- és konfliktushelyzetek megoldásaira nyújtott magatartási sémák, és nem hiányoznak a személyiségfejlődéshez és az etikai érzékenység fejlődéséhez oly nagyon szükséges dilemmák, az értelmi és érzelmi szinten felbukkanó problémák sem. Bibliából felolvasni, mesélni, tanítani, arról készült filmeket vetíteni pedagógiai felelősség tehát, mert az az életről és az életre való tanítással, mértékadó erkölcsi és etikai normák bemutatásával és áthagyományozásával egyenlő.

Az etikai-erkölcsi érzékenység felébresztése és fejlesztése mellett a keresztény nevelés másik fontos célja a spiritualitás iránti, a transzcendens iránti érzékenység fejlesztése. A lelki életre való érzékenység kialakítása az Isten-ember kapcsolatnak az alapja. Az eredeti, nyomtatott, könyv formátumú Bibliának, „néma", hang- és látványfosztott jellegéből adódóan főszerepe van ennek az érzékenységnek a kialakításában, a gyermekek és fiatalok megragadásában is. Hogyan történhet ez?

Ingo Baldermann, a neves valláspedagógus, aki egyetemi professzori tevékenysége mellett nem hagyta abba iskolai hittantanári tevékenységét sem, számos írásában foglalkozik például a gyerekek és a bibliai zsoltárok kölcsönhatásaivall. Minden hittantanár nevében állapítja meg, hogy a gyerekek a hittanóráktól többet várnak a bibliai történetek és elbeszélések érdekes bemutatásánál és átbeszélésénél. Olyan egzisztenciális kérdések feszítik őket, melyekkel kapcsolatban a hittanórától várják azt is, hogy ne hallgasson, hanem szólaljon meg és beszéljen ezeket a kérdéseket illetően. Meddig élek még? Megéljük-e a felnőttkort? Meddig él a kutyám? Miért van ilyen sok igazságtalanság? Mikor lesz vége a világnak? Lehet-e hinni és bízni Istenben? Van-e értelme jónak lenni, betartani Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott emberre vonatkozó játékszabályait? Nem csak gyermeket és fiatalt, de felnőttet sem hagynak nyugodni ezek a kérdések.

A bölcsességirodalmi könyvek pedig, Jób, Prédikátor, és a Példabeszédek könyvei, különösen a Zsoltárok könyvének szavai, sokszor nehéz, súlyos, metaforikus nyelvezetük ellenére, éppen ezeknek a kérdéseknek a személyes megválaszolásához nyitják meg az utat. Egy-egy nehéz életszakaszban, természeti katasztrófák, háborúk és fegyverek általi fenyegetettség idején (melyekre a gyerekek különösen érzékenyen reagálnak), gyász, magány, kétségbeesés és félelem óráiban fizikai, lelki és szellemi életet és épséget megőrző szerepe lehet az olyan zsoltárverseknek, mint a következők:

„Kezedben van sorsom" (Zsolt 31,16)

„Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod." (Zsolt 139,5)

„Nem halok meg, hanem élek." (Zsolt 118,17)

„Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom." (Zsolt 69, 3)

„Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam." (Zsolt 69, 4)

„Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz." (Zsolt 22, 3)

„Megbénult kezem és lábam." (Zsolt 22, 17)

„Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy." (Zsolt 31, 13)

Mintha éppen a gyermekek számára írták volna ezeket az amúgy a legkeményebb panaszzsoltárokból származó sorokat. Ezeknek a bibliai igéknek a segítségével a gyerekek rendkívül személyes módon kerülnek kapcsolatba a Bibliai szövegével. Megnyílnak és felszabadulnak saját tapasztalataik és érzéseik kimondására. Szavakba öntve olvassák azt, amit azelőtt nem tudnak megfogalmazni. A panasz szavaiban lehetőséget kapnak arra, hogy félelmeiktől eltávolodhassanak - mi több: hogy tegyenek félelmeik ellen, hogy felfedezzék önmagukat és öntudatukat, hogy önbizalmat, ellenállóerőt nyerjenek.

A Zsoltárok könyvének nyelve segít az Istenbe vetett reménység, bizalom és hit tanulásában is. Olyan nyelv ez, mely nem csak a földi, emberi valóságot és a félelmeket tárja fel, hanem a félelem közepette védettséget is közvetít, mert kaput nyit egy másik, földön túli, transzcendens valóság felé, Isten felé is.

„Jobboddal támogatsz engem." (Zsolt 63,9)

„Fölemeled fejem." (Zsolt 3,4)

„Mert te vagy az én sziklaváram." (Zsolt 31,4)

„Mert te velem vagy." (Zsolt 23,4)

Isten ezekben a zsoltárversekben már nem egy távoli, megfoghatatlan, befogadhatatlan, megismerhetetlen és ijesztően hatalmas transzcendens valóság, hanem egy nagyon is immanens, közel lévő, jelen lévő, megismerhető, vigasztaló és hozzám forduló valóság. Azt írja Ingo Baldermann, „nem az Istenről való távolságtartó, okos beszéd nyelve, hanem csakis a megszólítás, a panasz, a bizalom és a dicséret, az Isten nevének kimondása nyithatja meg a gyerekek és fiatalok számára ennek a transzcendens valóságnak a saját megtapasztalását." Ez a megszólítás, panasz, fölfelé robbanás, bizalom és dicséret pedig egyenlő azzal a mélyen spirituális aktussal, amit úgy hívunk: imádság.A bibliai történetek és elbeszélések segítségével a gyerekek és a fiatalok elsajátíthatják a bölcsen és helyesen élés képességét.

A költői és bölcsességirodalmi könyvek segítségével azt, hogy miképp is lehet mélyen a Biblia légkörében egészen magukkal foglalkozni, miképp válhatnak a Biblia szavai saját szavaikká. Ezek együttes segítségével pedig lényegében azt az alapvető készséget sajátítják el, hogy képesek legyenek a Biblia egészét közvetlenül a saját életük összefüggéseiben magyarázni, exegetálni és alkalmazni. Ez a gyakorlati keresztény nevelés célja és lényege.

Oldal: Biblia és pedagógia - a kiadvány teljes anyaga
A Magyar Pedagógiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tagozata - © 2008 - 2024 - pedagogiaitarsasag.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat